József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1988-1989, Szeged
1988. október 6., I. rendes ülés
3 hallgatók helyi orvosi ellátásáról szólunk, kérik, hogy szerepeljen itt a dolgozók ellátásának a kérdése is, nevezetesen üzemorvosi szintű ellátása, amely jogosult táppénzes írásra is, s ehhez kapcsolódóan ugyancsak szerepeljen a fogorvosi rendelés biztosítása is. Ehhez a részhez kapcsolódóan új kiegészítő' pontként szerepeltessük az üdüló'nk modernizálását, illetőleg a támogatás növelését. Ezek voltak a feladattervhez kapcsolódó feladatok. Rektor: Tisztelt Egyetemi Tanács! Javaslom, hogy kiegészítő javaslatainkat lehetőleg most az elején tegyük meg, ami azért nem zárja ki ilyen javaslatok megtételét a későbbiekben; hogy aztán együttesen vitathassuk meg ezeket a javaslatokat, érveket. Van-e további kiegészítő javaslat? Ilyen nem lévén, kérem szíveskedjenek megtenni hozzászólásaikat a módosító javaslatokkal kapcsolatosan, illetőleg az alapszöveggel kapcsolatosan Í8. Karácsonyi Béla: Egyetlen egy megjegyzésem volna a III/3. ponttal kapcsolatban. Nem értem azt, hogy miért kell egyeztetni az oktatók, kutatók, hallgatók és dolgozók érdekeit. Nem látok közöttük ellentétet. Inkább megfogalmazni kellene őket és utána képviselni és megvédeni. Rektor: Egyeztetni csak olyan dolgokat kell, amelyek különbözők. Azonosakat nem is lehet. Úgyhogy én ezt a megfogalmazást módo sí tandónak tartom úgy, hogy az egyeztetéses védelem szerepeljen benne. Karácsonyi Béla: Csak akkor érvényes az én javaslatom, hogyha betoldjuk, hogy bér- és szociálpolitika. Mert akkor én nem látok ellentétet. Pató Attila: A II/2. pontnál hogyan értelmezendő az a kitétel, hogy összehangoltan kell az óraszámokat megvizsgálni a tanulmányi csoportok létszámának csökkentésével. Ez most adminisztratív csökkentést jelent; vagy pedig azt, hogy egy foglalkozáson vagy szemináriumon több ember lesz? Rektor: Arról van szó, hogy mivel a kormányzat érvényesíteni kíván az eddiginél határozottabban egy olyan elvet, hogy az egyetem ellátmányát, ezen belül az oktatók bérét, az oktatókhallgatók számaránya szerint folyósítja, ezért tehát az óraszámok csökkentése formális mutató, mégis felhasználható mutatója az oktatók terhelésének. Ezt a terhelést csökkenteni semmiképpen sem kívánjuk, viszont óraszámot csökkenteni értelmesen, úgy hogy az oktató óraszám terhelése ne csökkenjen, úgy lehet, hogy a csoportok létszámát is csökkentjük, ezáltal az oktatók óraszámterhelése változatlan marad, az oktatás pedig hatékonyabbá válik. Most csupán ennek az elvi kívánalomnak megfogalmazásáról van szó. Tudomásom szerint az A^am- és Jogtudományi Karon már konkrét lépések is történtek, ugyancsak megvan ez a szándék a Természettudományi Karon is, a Bölcsészettudományi Karon nehezebbnek látszik ennek megvalósítása. Mivel nincs több hozzászólás, azt a módszert követhetnénk, hogy szavazásra tennénk fel előbb Makay elvtárs, utána Bodnár elvtárs kiegészítését. Ezt követően pedig részletekbe menően foglalkoznánk a szakszervezet javaslataival. 3
