József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1988-1989, Szeged
1988. október 6., I. rendes ülés
15 hogy meddig szólnak a különböző' szerződések, amennyire beküldi ezt a papirt. Szabó Dezső: Nem hiszem, hogy az elmúlt 3 évben olyan utasítást adtunk volna, hogy csak egy évre lehet kötni a szerződést. Kivéve egyetlen esetet, az átmeneti bér terhére. Ott nincs pardon, az Egyetemi Tanácsnak olyan döntése van, hogy december 31-ig lehet mindig átmenteni. Sajnos mindig meg kell újítani január 1-ig ezeket a szerződéseket. Nincs más, mindenki a saját pénzén eldönti, és mi kötjük a szerződéseket. Néha már nagyon is sok szerződést kötünk. Van amikor egy hónapban 200 szerződést kötöttünk számomra is teljesen érthetetlen módon. Van olyan aki 15 naponként hosszabítja a szerződését. Dolga van vele a tanszéknek, dolga van vele a Gazdasági Igazgatóságnak, a dolgozónak stb. Úgyhogy, ha ilyen gond van, addig írjuk a szerződést ameddig pénz van. Egyetlen egy dolog van és ez tényleg így van, amikor beküldenek egy szerződést pályázati pénzre, akkor megnézzük, hogy azon a rovaton van-e pénz. Ha nincs, akkor nem tudjuk szerződtetni. A másik pedig ajutalmak kérdése. Meggyőződésem, hogy az anyagban a jutalom 0 rovatok nem igazak. Szóval nem lehet az, hogy egy tanszéken 9 nem oktató dolgozóból egyetlenegy ember sem kapott jutalmat. Egyébként ezt meg fogom külön nézetni még, és a bizottságnak visz~ szajelzek. Jutalmakat ugyanúgy lehet fizetni a szerződéses dolgozónak, mint bárkinek, csali rovatot kell rá találni. Tehát nem az a gond, hogy nem lehet fizetni, hanem az, hogy a karok nem tervezik rá a jutalmakat. Az utolsó mondatom pedig a Genetikai Tanszék megjegyzésére vonatkozik. Orosz professzor kifejezetten írásban kérte tőlünk, hogy alkalmazhasson olyan nyugdíjas gazdasági szakembert, aki a tanszék szakdolgait, pénzügyi dolgait intézi. Ehhez hozzájárultunk akkor is és ma is. Dehát majd ezt megkérdezzük a tanszéki értekezleten. Burger Kálmán: Én olvastam az anyagot és hallgatom a vitát és azt gondolom, hogy itt nem a fiatalokról van szó, hanem az egyetem problémái merülnek fel. Lehet, hogy tudunk valamilyen tüneti kezelést csinálni és meg is kell tennünk, hogy segítsük a fiatalokat, hiszen mindig elmondtam már, biztos unják, hogy az egyetem egyik legfőbb problémája az elöregedés. Hát 10 év múlva is egyetemnek kell lenni Szegeden, meg 20 meg 50 év múlva is. Tehát segíteni kell a fiatalokon, de ezeken a kérdéseken mi magunk csak tüneti kezeléssel tudunk segíteni. Ez az egyetem általános problémája. És hiába tűnik ez a felelősség elhárításának, mégis itt addig nem lesz megoldás, amig a felsőoktatás egészében nem találja meg a művelődési kormányzat a megoldást. Éppenúgy, mint ahogy borzasztó, hogy a fiataloknak nincs lakása, de hiába mondja est Szalay Pista barátom, én is egyetértek vele, de a JATE sohasem fog tudni ennek a 45 embernek lakást biztosítani. Esek olyan országos gondok, amikre mi csak egész picike-picike kis segítségeket tudunk adni. Ez a tanulság, hogy az egyetem vezetésének felfele kell döntögetnünk minden erővel az ajtót vagy rúgnunk, hogy végülis az egyetem egészének a problémáit próbálják már megoldani. Nagyon jó volt szerintem a Kévéi elvtársnak a megjegyzése a nagy állami megbízásokkal (KK megbízásokkal küszködő tanszék problémájáról). Valóban ezeket a tanszékeket és az ott dolgozó embereket írigylik, mert ezeknek az embereknek van mellékesük.
