József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1988-1989, Szeged
1988. október 6., I. rendes ülés
13 kerül ide az Egyetemi Tanács elé. De ha már ez nem történt meg, akkor legalább fordítva kell csinálni. Köszönöm szépen. Karácsonyi Béla: Én nagy élvezettel hallgattam mindkét hozzászólást. Nem mindenben vált el az én tudatomban a különbség, s tanszék általános helyzete és a fiatal oktatók helyzete között. De azért maradtak hiányérzeteim. Pl. ilyen hiányérzetem az, hogy az összesítésben az óraterhelések nem szerepelnek. Legalábbis én nem látom, hogy szerepelnének. Kezdtem gondolkozni, hogy vajon ennek mi lehet az oka. Hát a magam részéről megtudtam magyarázni azzal, hogy nem lett volna jó optikája egy ilyen összesítésnek. Vegyük pl. nem akarom kicikizni egyes tanszékeket, de azért óhatatlanul felvetődik az emberben . Pl. Itt van a Növényélettani Tanszék amelyiknek az óraterhelésében - a statisztikából az derül ki - hogy tulajdonképpen a kutatókat kellene átminősíteni oktatóknak. Mert az oktatók nem tartanak órát, a kutatók tartanak órát. Ja nincs oktató. Akkor ezt viszszavonom. Ellenben a Mikrobiológiánál talán helyes, mert ott van oktató is és kutató is. Hát egy egész tanszéket lehetne máshogy összeállítani. És egyáltalában nincsen óraterhelésük. Úgyhogy engem nem nyugtat meg a dolog. Szalav István: Tisztelt Egyetemi Tanács! Nem kívánok részletekbe egyáltalán belemenni, de az előző napirendi pontra viszszautalva és ahhoz kapcsolódni, hogy as 35 éves korhatárt említette Burger professzor úr. Kiderült, hogy a 75 fiatalból 25- nek nincs saját lakása. A 45-ből akinek van lakása mindöszsze 5~öt tudott támogatni az Egyetem. Nem akarok dramatizálni, de szeretném azok figyelmébe ajánlani ezeket az adatokat - illetve ez egy picike szelet - akik olyan erőteljesen tiltakoznak az ellen, hogy a szociálpolitika úgymond és az egyéb ilyen tényező ne szerepeljenek hangsúlyozottan a jövőt illetően. Hogyan várjuk el ezektől az emberektől, ha még saját lakásuk sincsen, hogy a tudománnyal igazán foglalkozzanak. A szellemi nyomor valahol ott kezdődik, hogy a fizikai nyomor indul el először. Az adatok önmagukért beszélnek. Kévéi Ferenc: Elnézést én először válaszolni szerettem volna, utána hozzászólás lett belőle. Meg kell hogy mondjam, ebből a rétegből - főleg a szerződésesekből - náhányan több időt töltöttek el az egyetemen, mint mások. Nem akarok itt bántani senkit, de azért ezzel a kérdéssel foglalkozni kellene. A tanszékek sakkozni kénytelenek, ha a szerződés lejár. Saját tapasztalatból tudom, én is csináltam év eleji előterjesztést, 3 hónapig lehet megújítani. Ugyanakkor van olyan tanszék, ahol 5- 15 éve szerződéses emberek dolgoznak, de eszünk ágában sincs megválni tőlük, mert nagyon fontos munkát végeznek. A másik dolog az, hogy még azt is próbáljuk ilyen esetben biztosítani, hogy alapfizetésül! nagyobb legyen, miután ők prémiumot nem kaphatnak. Tehát ilyenfajta módosítások érvényesíthetők. A szerződések hosszabb tartamával kapcsolatban jelentést készítők megérdeklődték a Gazdasági Igazgatóságtól, hogy lehet-e hosszabb távú. Lehet volt a válasz. Meg kell, hogy mondjam, ez minket is meglepetésként ért. Mert korábban akkor is meg kellett ismételni az év eleji felterjesztést, ha nekünk fedezetünk volt 3 évre. Másik dolog a társadalmi munka kérdés. Ez a ré-A 7
