József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1988-1989, Szeged
1989. május 11., I. rendkívüli ülés
8 tos, hogy a mennyiségi szemlélet a jó most az országnak. Inkább az a fontos, hogy a 40 órát jó érzéssel töltsék el munkával, ne pedig rosszal a 42-t. (Egyébként éppen Mussolini volt az, aki a szakszervezeteket meg akarta szüntetni.) Ez a közérzetet javító intézkedés minó'ségi szempont lenne. Rektor; Mindenesetre szeretném, ha az Egyetemi Tanács határozatban foglalna állást, amelyben arra kötelezne, hogy egyenlő' mértékkel mérjék a Rektori Hivatal és az egyetem többi dolgozóját. Gellén Ferencnél Kérem, hogy ne keverjük össze; ez a munkaidő mindenkire vonatkozna, hiszen elvileg annak is van munkaideje, aki nem kötötten dolgozik. Tóth Péter: Én azt hiszem, itt nem valamiféle magasabb erkölcsi szempontot kell figyelembe venni, hanem azt, amit Kocsondi tanár úr mondott: tehát hogy milyen gyakorlati következményei vannak. Ezt kell megvizsgálni, és azután lehet benne dönteni. Bodnár László: Azt javaslom, hogy most vegyük le ezt a kérdést a napirendről, és küldjünk ki egy bizottságot, amely megvizsgálná, hogy milyen következményekkel járna a 40 órára való áttérés. És ne csak ezt kutassa a bizottság, hanem azt is, hogy a jelenlegi munkarend megfelelő-e, nem kellene-e korszerűsíteni. Gondolok itt a rugalmas munkaidőre, osztott munkaidőre, részmunkaidőre stb... Rektor: Én Tóth kolléga javaslatát fogadom el, tehát hogy az Egyetem működése szempontjából vizsgáljuk meg a kérdést és azután döntsünk, ne csak így, "szimpátia"-alapon. Pál József: A rektorhelyettes úr javaslatát nagyon indokoltnak tartom, tehát hogy munkabizottság vizsgálja meg a kérdést, addig is jónak tartanám azonban, ha átmeneti jelleggel 40 órás lenne a munkahét mindenütt, nem csak a Rektori Hivatalban. Rektor: Én pedig azt javaslom, hogy a végleges döntésig a Rektori Hivatalban is térjünk vissza a 42 órás munkahétre. Szalav István: Véleményem szerint úgyis csak idő kérdése a 40 órás munkahét bevezetése, mert nem hiszem, hogy az Egyetemünk lesz az egyetlen sziget az országban, ahol 42 órát dolgozunk csak azért, mert minőségi okokat találnak mellette. Egyébként a Szakszervezet a problémát alaposan átgondolta és úgy véli, attól nem romlik a munka intenzitása, ha a munkaidő 2 órával csökken. Javaslom a kísérleti jelleggel való összegyetemi bevezetést, mivel így tapasztalatra is tud támaszkodni, nemcsak a bizottság számítgatja papíron a lehetséges következményeket. Aoit
