József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1987-1988, Szeged
1988. július 6., VII. rendes ülés
9 csolatban engedjék megt hogy szakmai lelkiismeretemre is apelláljak, amikor támogatom ezt a javaslatot. Úgy érzem, hogy egyetemünk részéről talán kötelesség, kötelező, ahol van egy Állam- és Jogtudományi Kar, ahol Jogtudományi műhelyek működnek, szót ejtsünk azokról a kérdésekről is, amelyeket a román hivatalos politika előszeretettel hangoztat. Tudniillik itt a román szocializmus programjáról van szó, Románia belügyeliről van szó és minden olyan lépés, észrevétel, főképpen ellenvélemények, amelyek nem ismerik el ezeknek az intézkedéseknek a létjogosultságát, Románia beliigyeibe való beavatkozásnak minősül. Javasolnám, hogy egy kicsit jogi aspektussal is egészítsük ki ezt a felhívást. Éppen arra tekintettel, hogy a hivatalos román politika, meggyőződésem, jogászi lelkiismeretem szerint teljesen megalapozatlan módon hivatkozik a velügyekbe való beavatkozásra. Való igaz, hogy az ENSZ alapokmánya, amelynek Románia is részese, vállalva az ENSZ alapokmányába leírt összes kötelezettséget - ez az alapokmány tiltja a belügyekbe való beavatkozást. Mi minősül belügynek, arra csak negatív választ tudunk adni. Az állam belügye az az, ügy amire nézve nincs nemzetközi kötelezettsége. Már pedig Romániának eredendő nemzetközi kötelezettsége áll fenn magából az ENSZ alapokmányából folyóan is, amely alapvető céljainak a megjelölésénél és a tagállamok közti gazdasági, szociális, kulturális kapcsolatokra vonatkozó fejezetében több helyen az alapvető emberi jogok mindenki számára fajra, nemre, nyelvre, nemzetiségre, vallásra biztosítását írja elő. 1966-ban két az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezségre vonatkozó okmányt fogadtak el az ENSZ közgyűlés keretében. A két nemzetközi szerződéshez a kelet-európai szocialista országok az elsők között csatlakoztak, ratifikálták, ideértve Romániát is. Ezek az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezmények megint csak explicit módon a szerződésben levő állam kötelezettségét írja!elő. A szerződő felek vállalták ezt a kötelezettséget. Ugyanez az egyezmény kötelezi a résztvevő államokat, így Romániát is, hogy köteles biztosítani polgárai számára lakóhelyének megválasztáa jogát, szabadon elhagyhatja az országot. Ezen egyezmén y 27. cikke kifejezetten nemzeti kisebbségek jogaira utal, amikor azt mondja, hogy olyan államokban, ahol nemzeti vagy vallási kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, vagy saját vallásukat gyakorolják, vagy saját nyelvüket használják. Nem akarom nagyon sokáig szaporítani a szót, hisz nagyon sokáig lehetne sorolni azokat a nemzetközi vállalásokat, amelyek terhelik Romániát, amelyek egyértelművé teszik, hogy amikor szót emelünk a román intézkedések ellen, nem a belügyekbe való beavatkozásról van szó. Magyar nemzeti önbecsülésünk az egységes magyar nemzetért való felelősségünk mellett ez mindenfajta jogi próbát kiáll. Ezek a nemzeti kötelezettségek olyanok, hogy egyetlen állam sem vonhatja ki magát, ha ezeket vállalta. Márpedig Románia ezeket vállalta. Személy szerint Nikole Caucsesko az, aki aláírta 1975. augusztus 1-én a dokumentumokat. Ez a dokumentum a nemzetiségekkel kapcsolatosan külön rendelkezéseket tartalmaz, javasolom, hogy ezeket az érveléseket is fogalmazzuk be a felhívásba. Anderle Ádám: Én támogatom a rektori tervet és elfogadásra ajánlom. Két megjegyzést szeretnék hozzáfűzni. Az egyik az, hogy a Szegedi Tudományegyetemnek különleges joga van, hogy ezt a kezdeményezést a magyar egyetemek közül megtegye, hiszen örököse a kolozsvári egyetemnek és joga a József Attila Tudományegyetemnek, hogy ezt a kezdeményezést ő tegye meg. A másik megjegyzésem a rektori bevezetőhöz kapcsolódik. A rektori javaslat, vagy az egyetemi tanácsi javaslat ne körülhatárolt legyen. Ne vetődjék fel az, hogy vagy az európai vagy a világ egyetemeihez kerüljön ez a felhívás. A világ egyetemeihez szóljon a következők miatt: közel vagyunk Romániához és a mi népünkről van szó és ezért tudniillik Európán kivűl ez a politikai gyakorlat. Közeli gyakorlati példára 1982-83. Nicaraguája hozott példát. A másik példa 1572-ben történt: amikor Peruban Toledo király a kis indián falvakat felakarta számolni és nagy spanyol falvakat akart belőle csinálni. Ott sem sikerült. Az állami gyakorlatokban, főképpen a 3. világban ismert, sajnos. A világ egyetemeihez forduljunk, akkor jelezzük azt,
