József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1987-1988, Szeged
1988. április 14., V. rendes ülés
10 elsősorban egy költségvetési bizottságra. Költségvetési bizottság a korábbiakban nem működött, volt ún. gazdasági bizottságunk, amely különböző időszakokban, különböző frekvenciával ült össze. Megítélésem, hogy nem általános gazdasági bizottságra van szükség, hanem szakbizottságokra, a kollégiumot illető pénzügyi kérdésekkel egy költségvetési bizottság foglalkozhatna. A kollégiumok kubatura kérdéseivel az a bizottság, ami máris eredményesen működik, s amelyet röviden kubatura bizottságnak szoktunk nevezni. S ha már magamhoz ragadtam a szót, akkor magam is hozzászólnék, részint az anyaghoz, részint Kocsondi elvtárs személyéhez, aki személynek mint nevelési rektorhelyettesnek jó hírét adja ez az előttünk levő, megítélésem szerint gondosan kidolgozott anyag. Kocsondi elvtárssal közel 3 éve dolgozom együtt ilyen minőségben, amilyen minőségben most itt ülünk, úgy gondoltam, hogy célszerű lenne néhány jelzővel illetni az ő tevékenységét egyben egyéniségét. A következő három jelző jutott eszembe: fáradhatatlan, határozott és toleráns. Ezeket illusztrálni is szeretném. Fáradhatatlan; a nevelési rektorhelyettesi tevékenység nem egy délelőtti tevékenység és nem is egy délben 12 órától 1 óráig, vagy 12 órától 2 óráig tartó tevékenység. Egyik rektorhelyettesi tevékenységet sem lehet így űzni, ám megítélésem szerint Kocsondi elvtárs déltől végkimerülésg4' tartó rektorhelyettes volt, mert amellett elég sok oktatói kötelezettséget is látott el - tudomásom szerint magas színvonalon és tudományos munkája sem szünetelt ezekben az években, habár kétségtelen, hogy némileg ezt visszaveti egy magasabb társadalmi, hivatali megbízatás. A határozottságról, azt hiszem némiképp tudnak az Egyetemi Tanács tagjai, egyébként Kocsondi elvtárs az Egyetemi Tanács ülésén is bátran szembeszáll - nemcsak velem - hát az rendbe;.van, de Szabó Dezső elvtárssal is! A toleranciáról pedig egy konkrét esetet hadd mondjak el. Amikor én ebbe a székbe kerültem, akkor nálunk a 8.15-ös színpad feljövőben volt. És ő sokat mesélt nekem, hogy a 8.15-ös színpad és jelenleg már általam is nagyrabecsült vezetője Samu Attila, a műfajtól idegen, saját vérének hullatásával igyekszik magára országos színjátszó fesztiválokon felhívni a figyelmet és az általa ismert kis közösségre. Többek úgy értékelték ezt, hogy nem kellene, hogy ilyen módon járassák £z egyetemünket és Kocsondi elvtársra rákérdeztem - pillanatnyilag bevettem az ilyen szövegeket-ha szabad ezt a fiatalos kifejezést használni itt -, hogy Kocsondi elvtárs, nem kellene őket valahogy a pályáról leküldeni? Kocsondi elvtárs nekem elmagyarázta a dolognak nemcsak az egyik oldalát, hanem a másik oldalát is. Az eredmény az, hogy nemzetközileg elismert színpad, amely ráadásul levetette azokat a dolgokat, amelyek az átlagos kispolgárt bántják - és megítélésük országosan és nemzetközileg is igen pozitív. De ilyet mondhatnék a kultúra más területeivel kapcsolatban is. Ilyen vonatkozásban magam is nagyon sokat tanultam Kocsondi elvtárstól és nagyon szeretném remélni, hogy egy kicsit fejlődtem is az elmúlt 2,8 évben. Ennyit Kocsondi elvtárs személyéről, mint nevelési rektorhelyettesről. Az anyagról pedig csupán csak annyit, hogy amennyiben ma itt úgy tűnik,nevelési rektorhelyettest választunk, annak a nevelési rektorhelyettesnek az előttünk fekvő anyag egy kitűnő munkaköri leírás is- lesz. Egyszersmind tájékoztatja őt mindarról, mindazon területek egységéről, amelyekre a továbbiakban felügyelnie kell. Kocsondi András: Mindenekelőtt szeretném megköszönni a hozzászólásokat. Egyetértek Kristó elvtárssal abban, hogy ezen a területen öntevékenységre van szükség. Én úgy fogalmaztam meg e tekintetben azt az elvet, amit megpróbáltam követni, hogy amennyiben tudok, segítek ezeknek az öntevékeny cso-
