József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1987-1988, Szeged
1988. április 14., V. rendes ülés
8 de az viszont az Állam- és Jogtudományi Kar hallgatóit hozná a többi karhoz képest preferált helyzetbe. Megítélésem szerint, hogyha ott olyan kollégium létesül - márpedig a tervek és a lehetőségek meg vannak és az elképzelések is megvannak - amely rendszeresen hallgatókat, számottevő hallgatói tömeget fogad be - azt is koedukált módon, értsd'karok közötti koedukációs módon kell megoldani. Gaál Zsolt: Hadd vitatkozzam Szalay tanár úrral a kollégiumok anyagi ellátásáról, ugyanis ha ennek az 1. sz. mellékletnek az első részét tekintjük, akkor láthatjuk, hogy akollégiumok költségvetései nevetséges összegek. Egy leendő 800 férőhelyes kollégium 384 ezer forintból éhen sem tud halni, bármit is csináljon, a fejlesztéshez vagy legalább a szinten tartáshoz nagyon szükséges a nyári hasznosítások felhasználása, másrészt nem áll rendelkezésünkre sem a majd leendő felsőoktatási fejlesztési alap sem hasonló alapok , amiből bármilyen pénzt tudnánk szerezni. Az a pályázati rendszer, amelyi-ta jelentés 5. oldalán a 3. pontban olvashattunk, hogy a jelenleg kidolgozott pályázati rendszerbe be kellett kapcsolódniuk a JATE kollégiumoknak, az is igen szerény anyagi összegekkel rendelkezik. Tavaszszal az Eötvös Kollégium kapott összesen 60 ezer Ft-ot a kollégium felszerelésére, de ezek az összegek minimálisak, tehát feltétlenül szüksége van a kollégiumoknak ezekre az összegekre, sőt ha háromszor ennyi lenne, az is kevés lenne. Burger Kálmán: Én úgy gondolom, hogy az egyetemnek, a mi egyetemünknek is szakemberképzés a feladata, de fontos feladata az értelmiséggé való nevelés is. Szeretném rektor elvtársnak támogatni azt a véleményét, hogy interdiszciplináris kollégiumokat hozzunk létre. Végeredményben az országnak nem szakbarbárokra van szüksége, hanem valóban művelt, értelmiségi emberekre. Én csatlakozom Szalay elvtárs véleményéhez, de nem a matematika vagy a kémia oktatáá:vinném ki a kollégiumokba, mert végeredményben attól, hogy a matematikus a konzultációját a tanteremben tartja, vagy kollégiumi szobában, vagy étkezőben,az nem okoz változást. Én a kollégiumokba az interdiszciplináris ismeretanyag átadását, azon való vitát vinném ki.Nagyon sokat tanultunk, egymást tnitottuk. Nem vagyok benne biztos, hogy ezeken a vitákon a döntő lökést az oktatók adták meg, vagy professzorok, hanem az egészen fiatalok. Én azt gondolom, hogy az volna az irány, aminek csírái meg vannak a JATE-n, amit tovább kellene és lehetne erősíteni a kollégiumoknál. A mi időnkben, talán azért is, mert kevesebb volt az oktató, a felső éves kiváló hallgatókat jobban be tudtuk vonni a szakoktatásba is. Én harmadéves koromban már kinevezett oktatója voltam az egyetemnek, tanítottam az első éveseket és egészen biztos, hogy ma is vannak olyan hallgatók - a demonstrátorok - bevonjuk, csak sokkal kisebb körben, szűkebb körben, mint ahogy ezt lehetne. Ez a nevelőmunka nem is annyira azoknak a számára volna nevelő hatású, akiket oktatnak, azok a fiatalod akik résztvennének felelősséggel az egyetemi oktatásban oktatókkén, azok számára volna ez nagyszerű nevelés. En azt hiszem, hogy ebben az irányban lehetne ismét előre lépni. Várkonyi Zoltán: Szakszervezeti Bizottságunk a közelmúltban értékelte Kocsondi elvtárs nevelési rektorhelyettes vezető tevékenységét. Ez alapvetően pozitív értékelés, úgy vélem fölösleges itt, hogy teljes mértékben ismertessem, azonban kötelességemnek tartom, hogy annak záró bekezdését felolvassam: "Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Dr. Kocsondi |Z4
