József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1985-1986, Szeged

középkorú, jól képzett szakembereket? A felsőoktatás távlati fejlesztési koncepciója növekvő hallgatói létszámmal és fokozott specializálódással számol. Ez ellentmond az oktatók számának tervezett csökkentésének.

2. Ha elvileg meg is határozható, hogy egy tanszéken hány oktató kell az egyes kategóriákból (bár egy docens is vezethet gyakorlatot, szemináriumot!) ennek érvényesitése rendkivül nehéz, sőt káros is.

Nem alkalmas a tanársegédek, adjunktusok számának növelésére, hiszen az előrelépést gyakorlatilag az elhalálozáshoz kötné. A minisztériumi tervezet szerint a jövő kinevezési gyakorlata oda vezethet, hogy egy tehetséges fiatal a tudomány doktora fokozat birtokában is csak adjunktus, mert a tanszéken már van "elég" docens és professzor.

A tehetséges fiatalok eddig sem elsősorban az anyagi elismerésért "hajtottak", az ugyanis már jó ideje hiányzik, hanem jelentős mértékben a tudományos elismerésért. Ha ennek lehetőségét csökkentjük, vagy megszüntetjük, tovább csökken a tanársegédek és az adjunktusok aránya, egyszerűen azért, mert a fiatalok számára nem, ill. még kevésbé lesz vonzó az egyetemi pálya.

A világon szinte sehol sem követik már azt a régi gyakorlatot, hogy egy tanszék egy professzor. Ez lehetetlen is a tudományok nagyfokú differenciálódása miatt.

3. Az MM által állandóan emlegetett, s egyetlen komoly mérőszámként elfogadott hallgató/oktató arány nem lehet összehasonlítási alap különböző jellegű intézmények között. Jogosan alacsony például egy olyan intézményben, ahol sokféle, kis létszámú szakon folyik képzés (tudományegyetemek), s természetesen nagy- 4 -