József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1984-1985, Szeged
Egyetemi tanácsülések
szervezet nélkül a karok elkülönülten, az egyetemi szervezet közvetítése és védelme nélkül kerülnek szembe a napi politika ötletszerű, gyakran bosszú távra e ;y ál talán nem tekintő elveivel; szükségleteik kielégítésében nem az egyetemi szemnontok, hanem egyéb elvárások lesznek az irányadók; ez kihat nemcsak anyagi ellátásukra, hanem az oktatói és segédszemélyzet utánpótlására, de a hallgatói állomány alakulására is. -^ehetne még folytatni és részletezni a felmerülő problémákat, de talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy az egyetemet, mint universitast mi olyan értéknek tekintjük, amit védeni kell és nem szabad hátbatámadni. Éppen ezért, mert az egyetemi szervezet hosszú évszázadok alatt alakult ki, igen nehéz más területekről vett analógiákkal szemléltetni a karok egyanjoguságának Jelentőségét ás az egyetemen belül kialakult biztosítékait. Leginkább máris azokat az alkotmányjogi analógiákat idézhetjük, amelyek a szövetségi államokban az államiság egységének megteremtésével ás védelmével párhuzamosan védelmezik az államot alkotó egységek sajátos érdekeit és ezáltal megóvják Őket attól, hogy a többségi elv alapján valamelyik tagállam a többi rovására érvényesíthesse érdekeit. Gondoljunk elsőként a Szovjetunió állami berendezkedésére. A Legfelsőbb Szovjet két házból áll: a Szövetségi Tanácsból és a Nemzetiségi Tanácsból. A kát ház egyenjogú, képviselőinek száma azonos. A Nemzetiségi Tanácsba minden szövetségi köztársaság lakosságának nagyságától függetlenül 32 tagot küld, tehát egy 2 milliós lakosságú szövetségi köztársaság ugyanannyi tagot küld, mint a közel lé-Ö milliós Oroszország. Az egyes nemzetiségek, ha nem alkotnak szövetségi köztársaságot, hanem autonóm köztársaság, autonóm terület, vagy autonóm körzet formájában rendelkeznek önkormányzó ttel, az adott szervezeti formához igazodóan azonos számú küldöttel vesznek részt a Nemzetiségi Tanácsban ismét nagyságuktól vagy lakosságuk számától függetlenül, tehát az autonóm köztársaság 11 küldöttel, az autonóm területek 5 küldöttel, az autonóm körzetek 1 küldöttel. Ez e;. ben azt is dokumentálja, ho y a kevesebb számú küldött alacsonyabb fokú szervezeti formát is Jelöl. Ez visszavetitve az egyetemi szervezetre azt Jelentené, ho y ha elismernék, hogy egyik kar több küldöttel képviselje magát az Egyetemi Tanácsban, mint a másik, ez egyben az egyik kar "magasabbrendüségének" elismerését, a másik derradálását Jelentené. Az analógiák azonban ezzel nem zárulnak le. A Szovjetunió 2 háza teljesen egyenrangú, tehát a Nemzetiségi Tanács, ahol minden szövetségi köztársaság azonos számú küldöttel szerepel, ugyanolyan Jogosultsággal vesz részt minden határozat meghozatalában, mint a Szövetségi Tanács. Valamely határozat csak akkor tekinthető elfogadottnak, ha mindkét házban megszerzi a többséget. Ha a két ház nem ért egyet valamely határozatot illötően, akkor külön egyeztető bizottságot kell kiküldeni, meaint csak paritásos alapon a két ház küldötteiből. Ha akkor sem Jön létre megegyezés, akkor újra be kell vinni az ügyet mindkét házba különkülön. A végső fórum - egy igen bonyolult eljárás után - a népszavazás, aminek helyességét többen vitássá teszik. Ez a megoldás nem is tipikus a szövetségi államokban. Az amerikai szenátusban pl. az egyes államok szintén nagysá rendűktől függetlenül 2-2 szenátorral vannak képviselve. Közismert, hory a szenátus milyen Jelentős hatáskörökkel rendelkezik. Az Egyetemi Tanács nem két házból, hanem egyetlen házból áll. Itt az egy házból álló egyetemi tanácson belül kell elhelyezni azokat a biztosítékokat, amelyek megóvhatják az egyes karokat attól, hogy valamely többségre törekvő kar a saját érdekeit előtérbe helyezve őket háttérbe szorítsa.