József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1979-1980, Szeged
loíf-!5-középiskolákban tanulnak /a fizikai dolgozók továbbtanuló gyermekeinek 61, illetve 25 $-a/, s mindössze 13 %-uk jár gimnáziumba. Ezzel szemben a nem fizikai foglalkozású szülők továbbtanittatási törekvéseire - szinte függetlenül gyermekeik később választandó pályájától - az általános műveltséget jelentő ismeretek előtérbe állitása a jellemző. Ezért ezek a családok előnyben részesítik a gimnáziumokat /gyermekeik 40 %-a jár gimnáziumba/, és gyermekeik általában csak az érettségi után szelektálódnak. Ezeknek, a rétegenként ifiLtérő továbbtanulási törekvéseknek az eredménye, hogy a szakmunkásképzők és a szakiskolák I. éves tanulóinak 84-85 °/>-a fizikai dolgozók gyermeke, mig a szakközépiskolákban ez az arány 65 a gimnáziumokban viszont csak 45 °/o. Ezek miatt az arányok miatt égyes értelmiségi rétegek - elsősorban az orvosok és a humán értelmiség - összetételének pozitiv irányú változtatása, s a fizikai dolgozó rétegekből származó hallgatók arányának növelése az ezen értelmiségi pályák utánpótlása szempontjából legfontosabb intézményekben nagy nehézségekbe ütközik. Ennek következtében az egyetemeken - különösen a tudományegyetemeken és az orvostudományi egyetemeken - általában jóval alacsonyabb a fizikai dolgozó rétegekből származók aránya, mint az olyan felsőoktatási intézményekben, ahová szakközépiskolai végzettséggel is viszonylag könynyen be lehet jutni. Ennek oka nemcsak az, hogy a főiskolai képzés rövidebb időtartamú, vagy a főiskolák felvételi követelményei alacsonyab bak, hanem inkább az, hogy a humán ismeretek, az általános műveltség megszerzését a család és a környezet a kisgyermekkortól kezdve erősebben befolyásolja, mig a műszaki, mezőgazdasági és általában a szakirányú ismeretek konkrétabbak, az iskolai tanulmányok alatt jobban elsajátithatók, s ezeket az ismereteket a szakközépiskolák is jobban közve?titik. A felsőoktatás meritési bázisának ezek, az értelmiségi utánpótlás szociális összetételére is messzemenően kiható sajátosságai tehát elsősorban a korai pályaválasztási kényszerrel /ahol a döntést nem a gyermekek hajlamai és képességei, hanem a különböző társadalmi rétegekhez tartozó családok továbbtanulási törekvései motiválják/ és a középfokú oktatásnak a felsőfokú továbbtanulás szempöntjából túl merev funkcionális tagolódásával, valamint a későbbi pályakorrekció ebből fakadó hiányával, illetve‘korlátozottságával függnek össze. Ezeket a tendenciákat csak szerény mértékben tudják módositani azok az egyébként eredményes előkészitő tanfolyamok, amelyek a fizikai dolgozók
