József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1979-1980, Szeged
Mindezek a problémák és a képzés és a társadalmi igények közötti aránytalanságok elsődlegesen nem tervezési hibák következményei. A tervezés legfeljebb az ágazati szintű globális igényeket képes megjelölni. A népgazdaság szakemberszükséglete, illetve a távlati szakemberszükségleti számitások alapján az egyes szakképzési irányok közötti aránymódositásokra az elmúlt években is sor került. így csökkentettük az agrárszakemberképzés arányait és méreteit /az agrár-felsőoktatás relativ méretei tekintetében felsőoktatásunk nemzetközi összevetésben a világ élvonalában van/, s jelentősen növeltük a pedagógusképzést /elsősorban a tanulólétszám demográfiai okokkal összefüggő növekedése miatt/, valamint a közgazdasági szakemberképzést. Ennek ellenére bizonyos területeken - egyes elméletigényes társadalomtudományi és természettudományi szakmáknál, bizonyos pedagógus-kategóriáknál - mind a várható szükségletekhez képest, mind nemzetközi összehasonlitásban változatlanul elmaradás mutatkozik. Ugyanakkor a távlati szakemberszükségleti számitások szerint másutt - pl. az üzemmérnökök esetében - jelentős túlképzés várható 1990-ig. Mindez már a VI. ötéves terv időszakában szükségessé teszi a képzési arányok további módositását. A szakemberszükségleti prognózisokon alapuló tervezés eszközeivel a globális, ágazati arányokon túl az állandóan alakuló, számos, hosszabb távra nem tervezhető tényező.hatásának kitett szükebb szakirányokkal kapcsolatban a számszerű előrejelzések pontosan nem adhatók meg, s erőltetett rögzítésük éppen a fejlődést nehezítené, hátráltatná, tovább merevítené a szakképzés amúgy is tulprofilirozott struktúráját. A felsőfokú szakemberképzés és a társadalmi igények nem kielégítő összhangja, aránytalanságuk - a jelzett társadalmi okokon kivül - felsőoktatási rendszerünk funkciózavaraira is utal. A magyar felsőoktatás szakképzési rendszere - különösen a műszaki és agrárfelsőoktatásban, de még a pedagógus- és a közgazdászképzés egyes területein is - szűk, merev szakképzési profilok együtteséből áll, sem a hallgatók, sem a végzők számára nem teszi lehetővé a változó igényekhez és körülményekhez való rugalmasabb adaptálódást. A szakok tartalmukban, követelményeikben igen gyakran nem egy-egy szakma elméleti és gyakorlati követelményeihez, hanem meghatározott munkakörtipusok igényeihez alkalmazkodnak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a népgazdasági igények változásával, egyes ágazatok szakemberigényének csökkenésével, változásával, valamely foglalkozás háttérbe
