József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1978-1979, Szeged

"Az I. az. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék által oktatott irodalomtörténeti korszak rengeteg olyan problémát vet fel /történe tfilozóf iái, filozófiatörténeti, esztétika-történeti, vallásfilozófiai és vallástörténeti kérdések sor aj, amelyeknek oktatására tanszékünk /az ilyen jellegű kérdésekkel részletesen foglalkozó egyéb stúdiumok hiányában/ kénytelen alaposan kitérni, nymodon nyomasztónak érezzük a filozófiatörténet oktatásának hiányát. Olymértékben túlteng ennek következtében oktatásunkban a szükséges világnézeti összefüggések tisztázásának kényszere, hogy az már az esztétikai értékek iránti érzékenység nevelésének csaknem a rovására megy."

Az egyes szaktárgyak tantervi problémái közül is megemlítek néhányat, amelyeket a tanszékek a világnézeti nevelés szempontjából lényegesnek tartanak, és amelyek - úgy gondolom - egyéb szaktárgyak számára is meggondolkodtatóak.

A II. sz. Irodalomtörténeti Tanszék egyik legfontosabb "szakmai-ideológiai", sőt politikai kérdésnek minősiti az élő magyar irodalom tanulmányozásának elmélyítését. Ugyanakkor említi, hogy ennek tantervi lehetőségei korlátozottak. A javulás feltételét többek között előadási, szemináriumi keretek növelésében, vizsga beiktatásában látja.

Hogy milyen keretek szükségesek a javuláshoz, nem tudom megítélni, de hogy az élő magyar irodalom tanulmányozása a formálóbb, élményszerübb világnézeti nevelés tartalmi eleme lehetne nemcsak magyar szakosok számára, hanem minden bölcsész számára, abban bizonyos vagyok. Sajnálatos, hogy minden bölcsésznek, sót minden tanárjelöltnek nem kötelező magyar irodalmat tanulni.

A II. Irodalomtörténeti Tanszék említett észrevétele általában felvetheti azt a világnézeti nevelés szempontjából kardi-