József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1972-1973, Szeged

Ql- 3 -azok: sürgetése mutatkozik meg. E körbe tartozik az a típushiba is, hogy első nekifutásra igen sok kérdés megoldása sürgetődik, majd észrevétlenül elhal az érdeklődés, lanyhul az intenzitás. Nálunk inkább jelentkező veszély a másik, amit kissé karikirozva igy lehetne formulázni: óvakodjunk a kapkodástól, vigyázzunk a stabilitásra - tehát ne csináljunk semmit. Nálunk ez utóbbi véleményekkel szemben fellépve kell mindenekelőtt leszögezni: haladéktalanul hozzá kell fognunk a határozatból iánk háruló feladatok végrehajtásához, nem is beszélve azokról, amelyeket a határozat nélkül is végeznünk kell.

4./ Abba is bele kell törődnünk - különösen az állami vezetőkre vonatkozik ez - hogy nemcsak az az elvégzendő, amit saját bölcsességünk alapján annak tartunk, hanem - a meghozott intézkedések végrehajtását sem kivéve - bele kell kapcsolódnunk a más szinteken kezdeményezett teendők kidolgozásába és megvalósitásába is, különösen, ha véleményünket kérik.

Ezek után vehetjük sprra - nem fontossági, hanem inkább valamiféle logikai sorrendben a leglényegesebbekre kitért témaköröket.

Struktúra, képzési irányok

Talán nem sugall túlzott megnyugvást, ha megállapítjuk, hogy egyetemünk strukturális keretei, képzési volumene és irányai a társadalmi igényekkel nagyjából - egészében összhangban, jól alakultak, a jövőre nézve is szilárd alappal birnak, egészükben perspektivikusan is megfelelőek. A lehető és tervezett változtatások, bár magukban igen fontosak lehetnek, e vonatkozásban lényegbevágó változásokat nem igen hoznak.

Úgy látszik, hogy a kibontakozóban levő módosulások ebben a szakaszban elsősorban a Bölcsészettudományi Kart érintik. A leglényegesebb talán annak a különben aktuális és