József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1972-1973, Szeged
ill 2 -az 1970. évben jóváhagyott bérrendezési rendező elveket. Az egyedi besorolásnál a hármas követelmény figyelembevétele alapján történjék kategóriánként a differenciálás, illetve arányosítás. Külön fel kell figyelni arra, hogy a bérrendezésnél kialakított kategóriánkénti differenciáltság az évek során végrehajtott bérfejlesztéskor ne tűnjön el, hanem tartalmi finomításra kerüljön. A Karok és gazdálkodó egységek a bérfejlesztési keretet az automatikus előléptetés bérkeretének levonása után kapják meg. Ezért, bár a bérfejlesztési keret 3 %, a Karok rendelkezésére álló, előléptetésekre felhasználható keret ennél kisebb százalékú lesz. A bérfejlesztési keret a tartós bérmegtakarítás részét képezi, mely felhasználás után az egység béralapjává változik. A bérfejlesztési keretet tehát az egység állományába tartozó bármely dolgozó előléptetésére fel lehet használni, de a bérfejlesztés odaítélése után az már az egység béralapjává változik, igy a béralapot a későbbiek során csak abban az állománycsoportban /oktató, kutató, egyéb segédszemélyzet/ lehet felhasználni, amelyre azt létrehozták. A tartós bérmegtakarítással a Karok, önálló egységek gazdálkodnak, ez a gazdálkodási jogosultság nem terjed ki az úgynevezett átmeneti megtakaritásra. A pontosabb értelmezés érdekében ismertetjük a tartós és átmeneti megtakaritás körébe tartozó béreket. Tartós bérmegtakarításnak tekintjük a bérfejlesztési keretből származó megtakarítást, a magasabb alapbér helyett alacsonyabb alapbérrel való alkalmazást, az álláshelyek végleges megszüntetéséből származó bérmegtakarítást. Ebből következik, hogy a gazdálkodó egységeknek joguk van az üres állásokat véglegesen megszüntetni. Ez esetben az álláshely bérének 80 %-ával a gazdálkodó egység rendelkezik, 20 % pedig központi kezelésbe kerül. Átmeneti bérmegtakarításnak tekintjük a táppénzes állományban lévők, a katonai szolgálatot teljesítők, a szülési-, vagy fizetésnélküli szabadságon lévők esetében keletkező bérmegtaka-