József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1967-1969, Szeged
» ■4~ 2. Az iskela tantestületének létszáma 45« Vannak közttük kiváló tanárak és középszerűek, de átlagban jó színvonalú, fejlődőképes, a gyakorló gimnázium fokozott feladatait teljesíteni tudó testület. Valószinü, hogy a kgnggtkező években a testület összlétszáma nem változik. De több idősebb tanár nyugdíjba menetele esedékessé válik, és igy a testület mind politikailag, mind szakmailag erősíthet ő lesz. Ennek azonban bizonyos feltételei vannak. Valamennyi megkérdezett szerv és illetékes személy egyöntetű véleménye és a Bizottság határozott álláspontja is, hogy a jövőben a tanári állások betöltésekor szigorúan kell ragaszkodni a következő levekhez: 1. Ritka kivételektől eltekintve nem szabad éppen végző fiatalokat kinevezni még rendes tanári állásba sem. Rendkívül kinos és megoldhatatlan problémát jelent, ha kiderül, hogy a kezdő tanár nem kielégítően alkalmas gyakorló gimnáziumi működésre, és nem lehet meg az a távlata, hogy idővel szakvezető tanárrá kinevezik. 2. A gyakorló gimnázium igazgatójának és a metodikusoknak folyamatosan keresni, kutatni kell az egész országban a legkiválóbb tanárokat / akiknek hírük van városukban, megyéjükben, akik kiemelkedő eredményeket értek el, módszertani cikkeket puglikáltak /-függetlenül attól, hogy pillanatnyilag van-e álláshely vagy nincs. Rendelkeznünk kell a legkiválóbbak listájával, hogy-egy pályázat meghirdetésekor a valóban kiválóak pályázhassanak. Az országban nagyon sok kiváló tanár működik és bizonyára olyanok is; akik szívesen jönnének Szegedre lakásigény támasztása nélkül is. A gyakorló iskolák vezetőinek nemcsak tudniok kell előzetesen arról, hogy kik kerülnek iskolájukhoz, hanem biztos adatokkal, személyes tapasztalatokkal is rendelkezniük kell alkalmasságukra vonatkozóan. A gyakorló iskolai kinevezéseknél minden szubjektív szempontot ki kell zárni, kizárólag a szakmai és politikai alkalmasság jöhet tekintetbe. lA Bizottság azért szögezi le ezeket az elveket, mert az utóbbi , tévőkben ezek nem kielégítően érvényesültek. A gyakorló gimnáziumi tanárok megfelelő mértékben vettek részt mind az ideológiai, mind a szakmai-szakmódszertani továbbképzésben. Egyes egyetemi tanszékek is segítették a-szakmai továbbképzést színvonalas szakmai előadások tartásával. Meg kell azonban állapítani, hogy a továbbképzés eddigi rendszere nem felel meg a gyakorló iskolai követelményeknek. Ezért javasoljuk / erre a legújabb miniszteri rendoletek is lehetőséget adnak/, hogy dolgoztassák ki az ideológiai, szakmai-szakmódszertani, pedagógiai és lélektani továbbképzés uj rendszere, amelynek lényege, hogy az egyetemi tanszékek, a szakdidaktikusok vállalják a továbbképzést. Egy ilyen rendszertől az is remélhető, hogy az egyetemi tanszékek és a gyakorló iskolák kapcsolata javul, az egyetemi tanszékek többet foglalkoznak tanárképzési problémákkal.
