József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1978-1979

1979. április 19., IV. rendes ülés

A°l1- 7 -alakul ki. Éppen ellenkező tényezőket emeltek ki a válaszok.

A jelöltek nem érzik jól magukat az iskolában, sokszor nyűgnek, fölöslegesnek tűnnek. Bem tapasztalják a kollegiális viszony halvány jelét sem - nagyon kevés kivételtől eltekintve. Talán két példával illusztrálnánk ezt a légkört.

Március 8-án történt, hogy a tantestület egy férfitagja hangosan és nem éppen kíméletesen kérte meg a tanáriban tartózkodó jelölteket- akik között többségben nők voltak -, hagyják el a termet, mert nőnapi ünnepség lesz a szünetben. Az asztalokon üditő, kis sütemény, virág - az asztalok között lányaink égő arccal botorkálnak ki a folyosóra.

Máskor színházlátogatást hirdettek az iskolában. Kibérelték egy előadásra a Kisszinházat. Kiosztották a jegyeket, a jelöltek egymás mellé kapták mind - az utolsó sorba. Előttük a tanítványaik, azok előtt a kollégáik. A diákok hátrafordultak, ők sem értették.

A diákokkal való viszony közvetlen, jónak mondható. A tegeződő érintkezési forma megszokott, nem ritkák az óra utáni jó beszélgetések, viták sem.

VII. Érezhető-e aktiv kapcsolat az egyetem és a gyakorló iskola között?

Egyértelműen ’nem, a válasz. A zárótanitás is többnyire csendben zajlik. A szakmódszertanos képtelen minden jelölttel foglalkozni. Az egyetem a jelölt munkájáról kizárólag a félév végén, a jellemzésből értesül. A követelmények sincsenek összehangolva, a tanrend heti lo órája az iskolában 14. Előfordult, hogy a dékáni engedéllyel külföldre távozott hallgató/tudományos konferencián vett részt/ az iskolában nagyon nehezen