József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1978-1979

1979. április 19., IV. rendes ülés

pontosság és más részről; a tanításon kivüli iskolai nevelő munkában való részvétel tekintetében. Kitűnik; a TTK hallgatói jobban megszokták, hogy az egyetem munkahely, s igy nem érik őket váratlanul a gyakorló iskolában velük szemben támasztott "dolgozói szintű" követelmények. Másrészt; a TTK-n határozottal ban elválasztott tanári és nemtanári képzési rendszer a tanári képzésben részesülőket - láthatóan - határozottabban és egyértelműbben tereli a leendő pálya hivatás jellegének felismerése felé, már a korábbi években.

A két gyakorló iskola vezetőjének egybehangzó tapasztalata, hogy a tankönyvek ás tanári segédletek ismeretének hiánya, a pedagógiai és didaktikai előkészitettség '’leckeszinten” maradása, a hospitálási lehetőségek és kellékek /pl. hospitálási napló/ alábecsülése, de még a tanári pálya gondolatának elutasítása is, nagyobb mérvű a BTK, mint a TTK tanárjelölt hallgatói között. Egy figyelmeztető számadat egy másik oldalról; a szakórákon kivüli iskolai munkában való részvétel területén /minden ember minden megjelenését külön-külön számitva/ 20 bölcsészre összesen 45 alkalom esik, mig 18 TTK-s tanárjelöltre 122 alkalom; ami a BTK hallgatóira = 2,25 alkalom/fő, a TTK hallgatóira = 6,77 alkalom/fő, átlagban.

Valahogy úgy érezni; a tanár szakos TTK-s hallgató már egyetemi évei alatt is ''tanárjelölt", a BTK-s azonban még gyakorló korában is inkább "bölcsész, vagy legföljebb "szakoktatójelölt”. - Persze az V. év nem készítheti fel egymagában a tanári feladatokra, aminthogy az egész egyetemi képzésesem