József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1976-1977

1976. december 16., II. rendes ülés

- 8 -3. Az előző pontben leírtakkal szorosan összefügg a szckdolgoza­­tok bizonyos tematikus arány te lanságának kérdése, az, hogy a témák túlnyomóan az elméleti stúdiumokhoz kapcsolódnak, kevésnek tűnik az oktatás gyakorlati kérdéseit vizsgáló és a szakmódszertani té­májú szakdolgozat. IV. Tudományos diákkörök A hallgatók alkotó munkára nevelésének a szakdolgozat mellett leg­fontosabb szintere a tudományos diákköri tevékenység, amely az . elmúlt évtized során fokozatosan az érdeklődés előterébe került. A beszámolókban egységesen fogalmazódik meg a diákköri tevékeny­ség célja; bármilyen kicsiny, de.önálló, uj eredmény elérése, a tudományos metodika elsajátítása, A diákköri munka tematikáját illetően azt mondhatjuk, hogy az esetek nagy részében a szakdolgozati témakörökhöz kapcsolódik. A szakdolgozatokhoz hasonlóan itt is megfogalmazódik a téma.tika szélesitésének igénye egyrészt az interdiszciplináris témák, másrészt az aktuális tudománymódszertani és oktatásmódszertani témák vonatkozásában. A modern idegennyelvi tanszékek diákköreinek fő profilja általá­ban irodalmi jellegű, s e tény kapcsán határozottan meg is fogal­mazódik az igény a nyelvészeti profil kialakítás‘ára is. Néhány beszámoló annak a gondnak ad hangot, hogy a hallgatók egy jelentős része csak későn találja meg helyét a diákkörökben. Az e kérdéssel foglalkozó oktatók úgy foglalnak állást, hogy széle­síteni kell a diákkörök vonzási terét. A tanárvezetők teremtse­nek alkalmat arra, hogy a diákköri titkárok az I. évfolyam hall­gatóinak alapos, sokoldalú tájékoztatást nyújtsanak, ébresszenek érdeklődést a diákköri munka iránt. Az érdekeltség fokozásában hatékonynak bizonyult az a megoldás, melynél a beszámolóülést a forrásmunkákat és a munkahipotézist ismertető vitaülés előzi meg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom