József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1971-1972
1972. január 20., II. rendes ülés
- 7 -fejlesztés legfőbb tennivalója tehát, úgy látszik az lenne; a már elkészült szabályzat rendelkezésein túlmenően is élesen és elvszerüen elhatárolni azokat a tennivalókat, amelyek nem kívánják meg feltétlenül a kari tanács egészének az összehívását és azokat a tennivalókat» amelyekben az elnökség önmagában nem, csak a plenum dönthet. Úgy tetszik azonban, hogy ennek a hatáskör-elhatárolásnak az alapos^ elvégzésére még kévés a tapasztalatunk /összesen vagy öt elnökségi ülés került eddig megtartásra/. Talán célszerű lenne még egy tanevet kivárni és akkor az immár megszaporodott tapasztalatok birtokában visszatérni erre a problémára. Egy dolog mindenesetre már most világos; elvi jelentőségű, széles hatóterületü döntések megvitatása és meghozatala mindenkeppen a tanács plénumának a hatáskörébe utalandó. Ugyanakkor oenetközbeni elhatározások, intézkedések és a már meghozott tanácsi határozatok végrehajtásával kapcsolatos operativ lép sek foganatosítására a mozgékonyabb, kisebb létszámú elnökség játszik hivatottnak. Ezt látjuk a továbbfejlesztés járható utjának annak ellenére, hogy szórványosan olyan nézetek is hangot kaptak, melyek szerint egészen átfogó jellegű kérdéseket is az elnökség elé lehetne vinni. II. Szakcsoportok holyeete. műnké luk továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatok. Előre kell bocsátani, hogy még ha ogy-egy szakcsoporton belül az abban egyesitett tanszékek működése tökéletesen összehangolt volna is /amitől még messze vagyunk/, akkor sem lenne szem elől téveszthető a Jcülönböl© szakcsoportokba tartozó tanszékok kapcsolatának a kérdése» Hallgatóink általában két szakosak. A két szaktárgy az esetek túlnyomó többségében két különböző szakcsoport illetekességi körébe ta*^ toeik, Az a nagyon fontos feladat például, hogy a félévközi ellenőrzések, zárthelyik időben egyenletesen oszoljanak meg, ne egyszerre terheljék túl elviselhetetlenül hallgatóinkat, ilyenformán a csak ogy-egy szekció keretén belül történő - egyébként még olyan kifogástalan - összehangolással sem tokinthető megoldottnak, szükséges több szakcsoport együttműködése. Ugyanígy a tudományos munkában igen »okszőr kerülhet sor arra, hegy egy-egy tanszék egy másik szekerébe tartozóval /például a régi magyar irodalmi a francia-olasszal/ teremt szoros együttműködést egy-egy feladat megoldása érdekében. Jl példák száma szaporítható volna.. Ám jelen referátum célja a szakcsoportoknak, aint a Kar u^keletü hivatalosan elfogadott egységeinek a sajátos, tanszékeket összefogó és összehangoló tevékenységét mérlegre tenni 9 ezen a téren a tovább fejlődés irányát keresni. Erről /ás nem a szakcsoportok közötti kapcsolatokról/ kell szólni az alábbiakban. ‘ 1. Pillanatnyilag az egy-egy szakcsoporton belüli tanszékek tényleges összehangoltsága részben a közvetlen előzmények, hagyományok, mar kialakult gyakorlat következtében, részben a szekció összetételének a természete szerint különböző foi-u és jellegű. A pedagógiai-pszichológiai szekció egyetlen tanszéket képezett a legutolsó időkig. Már megindult a szakcsoportok kialakítása a Karon, amidőn a lélektan önálló katedrát kapott. Ilyen körülmények között itt a könyvtár, az egyéb berendezések és felszerelések, az Acta-Készült; 25 pld-ban. Bng.s dr.Béla Dénes akri titkár.
