József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1970-1971
1970. szeptember 30., I. rendes ülés
/NyíC.LXXII ,19-2o./, ami kétségtelenül fennáll, de jegyezzük meg, Demo megemlíti azt is* Lazicsius életművé!? nem kell egészében negative értékelnünk, és Laziczius életműve értékelését nem is tartja cikke feladatának /NyK. LXI,11./. Bizonyosnak tarthatjuk, hogy Beme ezeket az elég lényeges megállapításokat nem hagyja majd válasz nélkül, de a pályázó általános nyelvészeti munkásságának jellemzésekor a fentieket mi sem hagyhatjuk figyelmen kiviil. Különben Deme László nemcsak másokat biráls "A nyelv fejlődése belső törvényeinek kérdéséhez” cimü cikkében /HyE.I*XY, lo-36*/ például több ponton is vitathatónak tartja megállapításóit, ée oz a megjegyzés arra mutat, hogy a pályázóban megvan a készség ás képesség önmaga tudományos ellenőrzésére is, ami feltétlenül értékes tulajdonsága a kutatónak, ha. az valóban funkcionál is. Az ©lökészitő bizottság fentebb már jelezte, hogy Deme László a magyar nyelv kutatása fonalán jutott el az általános nyelvészet problémáihoz. őzt mutatja az a tény is, hogy a szerző "A laagyor mondatstruktura alapjellemzöinak f okvenciamutatói" cimü becses doktori értekezését, mely kéziratban van, általános nyelvészeti tárgyú publikációi között említi, ami azért érthető, mert Beme László a magyar nyelvi jelenségek vizsgálataiban is mindig elvi alapokon áll, és magyar nyelvészeti munkáiban általános nyelvészeti eredményeit is leszűri. Mellőzve a pályázó 36 tételt számláló általános nyelvészeti és rokon tárgyú munkálnak további jellemzését még "Az általános nyelvészet alapjai" cimü sokszorosított egyetemi tankönyvét említjük meg, továbbá "A ny©Ívről - felnőtteknek" cimü ismeretterjesztő könyvesekéjét, melyben a nyelvről és a társadalomról, a nyelvről és a gondolkodásról, a nyelvről és a valóságról értekezik vonzó stílusban, közérthető módon. Mindkét raü a szerző kiváló pedagógiai képességeiről is tanúskodik. Deme László nyelvtudományi munkáss ágának kétségtelenül a dialektológia /több önálló mü, sok cikk, összesen 28 publikáció/, a helyesírás /44 publikáció/, a nyél müve lés /46 publikáció/, a leiró nyelvtan és kiejtési norma /35 publikáció/ és az irodalmi nyelv és stilus /34 publikáció/ a legfőbb területei, de jelentős a nyelvtörténeti munkássága is /39 publikáció/. Kiemelkedő közülük a "Nyelvatlaszunk funkciója és további problémái" /iip.1936*/ cimü igen értékes tanulmánya, "A magyar nyelvjárások néhány kérdése /Bp.1956./ és "A magyar nyelvjárások atlasza" I.kötote
