József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1970-1971

1971. április 21., IV. rendes ülés

róla, S természetesen azután. még érékig érdemleges téma marad— hat a Felsőoktatási Szemlében a régroha3tásnék sok részeredménye és részproblémája.

ad 2a Válasszuk ol a komplexitás és az alkalmazás—központúság megítélésekor az alaprendeletet ás a mellékleteket. Ez utóbbiak legtöbb szakon nem tükrözik, nem érvényesítik e törekvéseket, tehát bírálatuk nem visz előbbre az - egyedül kötelező erejűnek szánt - alaprendelet megvitatásának kérdésében. Márpedig agy látetti: a komplexitás és az alkalmazás-központúság helytelenítésébe többeknél is belejátszik az, hogy nem az elvet magát tekintik, hanem a mellékletekben valóban nem eléggé tükröződő alkalmazási lehetőséget.

ad 3* Az uj tipusu államvizsga 0. rendelet szerint son lehet a letett tárgyi vizsgák és szigorlatok anyagának u jr akérd ené-se, az valóban lehetetlen feladatot róna vizsgázóra és vizsgáztatóra egyaránt. Helyeselnünk kell tehát a középiskolában tanítandó anyagra koncentrálást, de azt persze - a vizsgabeszélgetóa során - nem középiskolás tanukéi, hanem középiskolai tanári szinten véve, a tanításához szükséges "-tudati tartalékkal" is számolva. Ez minden szakon ogyfajta anyagcsökkentést jelent /pl. történelemben a régebbi anyagét, idegen nyelvszakokon az irodalombét, magyaron a nyelvtörténetiét/, de úgy, hogy azért ezeknek az anyagrészeknek szükség szerinti aktivizálhatósága ellenőrizhető marad.

ad 4. Az előbbi megjegyzés utal arra is, hogy a minimalizmus veszélye elhárítható, ha a £elhasználás-közprntuságot rcn pgy értelmezzük, mint a középiskolás szintű ismeretek ellenőrzését, hanem, úgy, mint a középiskolai tanításra való felkészültség mérését. Itt jogos az a feltételezés, hagy esetleg kisebb szakanyagismereti, kisebb filozófiai felkészültségű jelölt is produkálhat jó tanitásmenetet; do oz a vizsga éppen e képesség megfeszült:60 pld-ban.Eng.soanurik Tamás kari titkár.