József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1967-1968, Szeged
1968. február 29., III. rendes ülés
- 4 -iá felelősök között odaránt volt olyan, aki csuk 5-4 sorban válaszolt, a munka ió elvégzése tohát szerinte nem attól !;c, idősebb vagy fiatalabb végzi. ügy véli, a megbízáskor arra is figyelemmel kellene lenni, hogy a megbízandó emberi szempontból ia alkalmas-e a feladatra, ugyanis vannak olyan oktatók, akik az oktatáson kívüli érintkezésben nem találják meg a kellő hangot az ifjúsággal* Mindenesetre javítani lehatna a helyzeten sűrűbb és rendszeresebb számonkéréssel, ranakkor az 5 éves megbízást ő is soktartja« itner Jenő: Ha efféle munkát ;ató, mindenképpen társadalmi munkának érzi óo őzt valamiképpen jutalmazni kell* A tanszéken pl« könyvtárosi társadalmi munka is terheli náluk a tanszék két oktatóját« Unnék kiküszöbölésére módot kellene találni egy könyvi áros kinevezésére« ^kánhelyettes egyetért Csukás István Felszólalás aval, ugyanokkor nem tud jobbat kitalálni a jelenlegi rendszer helyett« Ami a sötét tónusu alaphangot illeti az nem véletlen, sok irányú tájékozódás után jött létre, üt most éppen az az 5-6 évrolyamfelclÖQ aggaszt ja, akik nem -tudtak felvilágositást adni, mert az oktatónevelő munkában nem szabod solejttel dolgozni« Lehet, hogy az, aki nem látszik megfelelőenk, ezt csak szinleli, hogy mentesülhessen az ilyenfóle feladatoktól« Dékán) A beszámoló elórte célját, gondolatokat ébmsztett és széleskörű vitát váltott ki« ügy érzi. hogy a sötéten látás egy kicsit kötelező is az ilyen természetű kérdésekben« A maga részéről feleslegesnek tartja az évfolyam"eleiősi rendszert ebben a formájában, minthogy a szakképzés nevelés nélkül elképzelhetetlen* Az egyik esetben a hangsúly a nevelésen van, a cd esetünkben a képzésen. Ha mi külön nevelőket állítunk be, úgy tűnik, mintha a képzésről a súly a nevelésre tolódnék át« A nevelés feladatát nálunk abban látja, hogy a képzés folyamán állandóan hasson a nevelői folyamat ia. Tehát nem az óvfolyamfelelőoőkó és a azobapatrónusoké a nevelő feladat, hanem a Kar egész tanszemélyzetáé« ) y