József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1967-1968, Szeged
1967. december 11., II. rendes ülés
A mellékelt táblázat szakonkint és kari összesítésben összehasonlít j; a hozott^és szerzett pontok arányát, az összpöntszámot Összeveti a - felvehet ős é{2; pontszámának alsó határával«, Megmutatja az elégtelen minősítésű írásbeli és szóbeli vizsgák számát, feltünteti hány 10 ponttal érkezett jelölt irt két elégtelen dolgozatot, hány 10 ponttal érkezettet kellett elutasítani. A fontosabb értékeknél százalékos összehasonlítást is tesz. A táblázatból kiderülj hogy a jelöltek szerzett pontjának átlaga egyetlen szakon sem érte el a hbzott pontok átlagát, sőt a szerzett átlag lényegesen alatta marad a hozütt pontük átlagának Ugyanígy lényegesen alatta maradt az elért összpontszám átlaga /13,4/ a felvehetőség alsó határának /16,2 pont/. A táblázatból kiderül,hogy a felvételi vizsgát tett 279 jelölt összesen 124 elégtelen dolgozatot irt, és 49 elégtelen feleletet adott, A szakonkénti részletezés igen elgondolkodtató, ha figyelembe vesszük, hogy pl. magyar-orosz szakra 25-en jöttek 10 ponttal, ugyanitt az elégtelen dolgozatok és feleletek száma 32, történelem-orosz szakon 20-an jöttek 10 ponttal, az elégtelen osztályzatok száma 31? és ig: -ovább. Az is figyelemre méltó jelenség, hogy a 10 ponttal érkezetlek 8,7 %-a irt két elégtelen dolgozatot. Végül az összesen 149 10 ponttal érkezett közül 81-et.vagyis a 10 pontosok 34,36 %-át kellett a felvételi gyenge eredmény miatt elutasítani. Az egyes nyelvvel kapcsolatos szakoknál ez a százalékarány megdöbbentően megnő: német-orosz szakon 61,11 %, magyar-német szakon 70 %, francia-orosz szakon 83?71 %> magyar-orosz szakon 88,0 %* Csak a népesebb szakokat emeltük ki«’mivel ezeknél a százalékos összehasonlítás reálisabb, de ugyanakkor a konkrét tapasztalatokat is igazolja a számok tükrében. A táblázatból leszűrt tapasztalatok élénken igazolják e jelentés 2* és 3« oldalán a vizsgaelnökök jelentései alapján elmond ott álcát. így még világosabbá válik az a megállapitásunk, hogy a középiskolák osztályzatait nem lehet döntő súllyal alapnak tekinteni. A középiskolai osztályzatok nem reális volta nemcsak abban gyökerezik, hogy az osztályzatok nem abszolút értékek, hanem viszonyszámok, hanem abban is, hogy sok középiskola szándékosan felosztályozza továbbtanulni készülő növendékeit. Ez sajnos tapasztalati tény és összhangban van a tanulót tuldicsórő jellemzésekkel. Az elmondottak alapján semmiképpen sem tudnánk helyeselni, ha a felvételi vizsgák pontozási rendszere változatlan maradna. Javaslatunk alternativ: a. / A hozott pontszám maximálisan elérhető értéke az eddigi rendszer szerint maradjon 10, de a szerzett pontszámot ne kelljen megfelezni, ennek maximálisan elérhető értéke legyen 20. Az igy elérhető maximálisan 30 pontszámon belül a súlypont 2:1 arányban tevődjék át a felvételi vizsgán szerezhető pontokra; b. / A jelölt ne hozzon magával pontszámot a középiskolából. Képességeit és alkalmasságát a felvételi vizsgán szerezhető és maximálisan elérhető 20 pont alapján kelljen megállapítani. • i * Szeged, 1967« nov.8, • Dr.Katona Péter s.k. dékánhelyette3 A felvételi vizsgák értékelése a mérőszárnék alapján. St.sz.: 4191/1967«Készült: 40 pld-ban. Eng«: Biró János kari titkár.