József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1966-1967, Szeged
1967. március 8., III. rendes ülés
d/ Szólnak végül a kari tapasztalatok olyan tankönyvekről illetve jegy» .zetekről is, amelyek nem kifogásolt programra épültek ugyan, de mégsem teljesen kielégitőek. Ilyen értelemben nyilatkozott például Karunk illetékes tanszéke az é'ori történeti jegyzetsorozat eddig megjelent füzeteiről általában 0 annak első füzetéről különösképpen. "Ez a jegyzet - olvassuk a tanszéki jelentésben - történész hallgatók őstörténeti oktatására a gyakorlat szerint alkalmatlan, átdolgozása megfelelő megvitatás után feltétlenül szükséges." e/ A tankönyvekkel, jegyzetekkel, segédkönyvekkel kapcsolatos legáltalánosabb állásfoglalás - ez szinte kivétel nélkül minden tanszék megnyilatkozásából hangosan csendül ki hogy a lehető leggyorsabban el kell készíteni és meg kell jelentetni valamennyi tantárgyhoz a megfelelő tankönyveket, jegyzeteket segédkönyveket. Amig ez meg nem történik, addig a reform a maga teljességében nem fejtheti ki fellendítő hatását az oktató-nevelő munkában. Kiragadott példaként hadd utaljak a Középkori Egyetemes Történeti Tanszék állásioglalására,amely szerint addig elmélyedő szemináriumi munkát a hallgatók zömével végeztetni nem igen tud, amig megfelelő bőséges forrásösszeállitás, szöveggyűjtemény meg nem jelenik. Vagy a legujabbkori egyetemes történet oktatói addig kénytelenek az egész vizsgaanyag vagy -annak túlnyomó hányada "leadását" megkísérelni /a rendelkezésre álló óraszám és az anyag nagysága mellett ez szinte kilátástalan vállalkozás/, amig a megfelelő egyetemi jegyzetek /közülük 2—3 látott eddig csak napvilágot/ meg nem jelennek s uem biztosítják, hogy a hallgatók ilyen "anyagkövető" előadás nélkül is fel tudjanak készülni a szigorlatokra. Csak a tankönyvek illetve jegyzetek elkészülte után szabadulhatnak az előadások korszerűbb módszereinek alkalmazását gátló anyagkövetés nyűgétől az oktatók. Néhány vitaalapul szánt elgondolás a/ Sok szó esik manapság részletesebb "kézikönyv" és szükebb értelemben vett "tankönyv" megkülönböztetésének szükségességéről. Az utóbbiak készíttetése pillanatnyilag az uralkodó tendencia. Felmerül a kérdőé, nem a két típus valamilyen ötvözete lenne-«e az igazan szerencsés megoldás? St.sz.i 3592/19ő7»Készült; 40 pld-ban. Eng.: Biró János kari titkár.
