József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1966-1967, Szeged

1967. január 10., II. rendkívüli ülés

legértékesebb délelőtti órák mennek veszendőbe.

Dékán az.indokolt kérésbek a jövőre nézve helyt ad. - Á tanácsülést 12 óráig, Horváth Károly megérkezéséig felfüggeszti.

Dékán megnyitja a tanácsülést, megállapítja,

»Alii».-» Ir-. ^

hogy a tanácsülés szavazóképes, és felkéri Koltay-Kastner Jenő professzort, a profeszszori pályázatok elbírálására kiküldött bizottság elnökét, tegye meg jelentését, ü Koltay-Kastner Jenő felolvassa a bizottság jegyzőkönyveit. /Lásd mellékelve/.

Dékán: Óhajt-e valaki kérdéseket feltenni,vagy hozzászólni?

Hajdú Péter: A legutolsó bekezdés az "aequo loco" ellenére mégiscsak rangsorolást jelent? Koltay-Kastner Jenő jelenti, hogy bár a bizottsággal nép beszélte meg, hogy egy ilyen kérdésre mi a bizottság álláspontja, a maga részéről számított a kérdésre és erre a következő választ adja: "A bizottságnak az volt a véleménye, hogy a két pályázó tudományom és oktatói előzményei nem hozhatók egy nevezőre. Az egyik eddigi munkásságát kizárólag a legújabb magyar irodalom vizsgálatának szentelte, a másik ugyanennek az irodalomnak a szlovák irodalomban észlelt ismeretén és hatásán keresztül mérte fel annak nagy értékeit. Mindkét kutatási és oktatási terület fontosságát megértve, úgy érezte, hogy maga nem tudja megítélni a Kar jövő feladataival kapcsolatos káderfejlesztés szempontjából, melyik tudományos és oktatási feladat fontossága előbbrevaló s e viszonylatban csupán a minisztérium által a Karnak megvitatásra az ismert, leküldött utolsó rendeletét jelezhette figyelembe veendőnek."