József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1966-1967, Szeged
1967. április 26., IV. rendes ülés
A Művelődésügyi Minisztérium Kollégiuma 1966. október 31~i ülésének határozata a KISZ Központi Bizottsága irányelveiből következő állami nevelési feladatokról. A felsőoktatási intézményekben az oktatási reform tervezési szakasza lezárult* . Az egyetemek, tanító- és óvónőképző intézetek harmadik, illetve negyedik éve a reform tantervek szerint végzik tevékenységüket. Sok tananyag kidolgozása befejeződött, erőfeszítések folynak az oktatás tartalmának korszerüsitésére, az Oktatási módszerek fejlesztésére. Koncentrálni lehet, de szükséges is az erőket arra a területre, amelyen a reform során addig viszonylag kevesebb eredményt értünk el: a fiatalok nevelésére. A nevelés nem választható el az oktatástól. A felsőoktatási intézményekben több oldalról szervezve, összehangolva vagy anélkül folyik a nevelőmunka, foglalkoznak vele az oktatók, állami vezetek, a párt- és KISZ szervezetek, kollégiumok és más társadalmi intézmények, A KISZ KB állásfoglalása arra irányul, hogy elsősorban a KISZ szervezetek munkájának fokozásával erősitsük a hallgatók nevelését, Ugyanakkor helyesen utal arra, hogy ez csak akkor lőhet eredményes, ha a hallgatókkal foglalkozók összehangolják tevékenységüket és tudatosan, tervszerűen javítják a nevelés feltételeit és a nevelő munkát. A Művelődésügyi Minisztérium Kollégiuma megtárgyalta a KISZ Központi Bizottsága irányelveiből következő állami feladatokat s a felsőoktatási intézmények teendőivel kapcsolatban az alábbi határozatokat hozta: I. A felsőoktatási intézményekkel szemben támasztott követelmények. A felsőoktatási intézmények oktató, nevelő és tudományos munkája a hallgatók ideológiai, politikai és erkölcsi fejlődésének legfőbb tényezője. Ez összefügg azzal, hogy. az egyetemeknek, fői ni: dáknak nagy a tekintélyük a hallgatók előtt, de azzal is, hogy a hallgatók napjaik nagy részét az egyetemeken, főiskolákon élik, az egyetemi-főiskolai problémák erősen lekötik őket. Számtalan ügyben /tandij, ösztöndíj, vizsgára jelentkezés, útlevél stb",/ az oktatók és adminisztratív dolgozók döntenek életükről, elképzeléseikről, foglalkoznak mindennapos problémáikkal. A novelőmunkának tehát sok területe van a felSőoktatási intézményekben, Ezek k8zül legfontosabbak a tanszékek, diákotthonok, a párt- és KISZ szervezetek, a kulturális és sportintézmények, valamint az adminisztratív szervek, hivatalok. Mindezek alapján a következő főbb tennivalókat látjuk szükségesnek a felsőoktatási intézményekben* 1, Az oktatók fokozzák és szélesítsék ki,a nevelő tevékenységüket. A nevolőmunka fokozása reális célkitűzés. A jelenlegi oktatói létszámőt figyelembe véve reálisan megvalósíthata kis csoportok, sőt egyének differenciált, hatékony nevelése is, ha minden oktató felelősségteljesen kiveszi a részét a nevelomunkéból. A nevelőuunkát azonban szervezni, irányítani kell, és flag kell találni azokat a formákat és módszereket, amelyek a.legeredményesebbek, a/ A nevelés egyik legfontosabb területe az oktatás. Az előadások, szemináriumok:-., gyakorlatok, valamint a vizsgák a nevelés leggyakoribb és legtermészetesebb területei. Nem kívánunk itt külön követelményeket felállítani, de szükségesnek tartjuk, hogy a felsőoktatási intézmények Soglalkozzanak at oktatás során kifejtendő nevelő tevékenység elvi, módszertani problémáival. St.sz.j 34-39/1966. Készült; 120 plu-ban. Eng.í Biró János kari titkár.
