József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1965-1966, Szeged
1965. november 4., I. rendes ülés
\- 4- -8 nem lehetett konkréten megfogni, tehát itt továbbra is formálisak, semmitmondóak a tervek. Ilyen pl., hogy a marxizmus-leninizraus elveit hogyan óhajtjuk . megvalósítani az oktató-nevelő munkában. Ezen a téren ki kell dolgozni olyan kérdéseket, hogy azok konkrét formában legyenek megválaszolhatók. A minőségi fejlesztési kérdések összegyetemi vonatkozásban is igen kendőzöttek. Véleménye szerint a Karon a meglévő tanszemélyzettel különösebb probléma nincs. Karunk helyzetét inkább az jellemzi, hogy egy csomó igen lényeges poszton nincsenek rendelkezésre álló erők. Ezeken a pontokon a káderfejlesztési tervek kívánalmakat támasztottak, azonban konkrét javaslatokat nem adtak. Problémának létszik az oktatók alkotó szabadság kérdése. A szabadság iránti kérélmeket összegezve ijesztő számok jönnek ki, kb. 1200 hónap az az idő, amit alkotó és rendkívüli szabadság címén tüntetnek fel a tervekben. Véleménye szerint itt egyeztetésre lesz szükség. Ugyancsak horribilis számok jönnek ki a külföldi tanulmányút igényeknél is. Itt sem kerülhető el az egyeztetés. Helyes lenne a tanulmányutakat a szabadságokkal összhangba hozni, igy j^dőmegtakaritást érnénk el. Igen magas szám jött ki a tervidőszakra igényelt uj kulcsszámok tervezésében is. A mi Karunkon mindenesetre reálisabbnak látszanak az igények, mint pl. a Természettudományi Karon, hol a tervezett létszámigény mintegy 50 %os. Véleménye az, hogy a káderigényeket összhangba kell hozni a hallgatói létszámfejlődéssel. Felmerül a minőségi csere kérdése. Ez azonban nagy felelősséggel jár, mert egy idősebb, de többé-kevésbé bevált
