József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1964-1965, Szeged

1964. október 14., I. rendes ülés

ző, felbomlott* De erről később.

A másik argumentum ad hoicino,.et úgy lehetne megfogalmzni, ho j a hivatástu iát hiánya, a vilú nézeti bizonytalanná^, a kritikai éj önkritikái szellem bágyadtsága hallgatóinkban felettébb rossz előfeltételek a (hoz, ho y eredményessé tegyük azt az idooló, iái küzdelmet, molyét a békés együttélés elve nemcsak alapul vesz a bo ne rejlő vers ny fogalmával, hanem egyenest kötelezővé tesz számunkra. Koll-e arról beczélni, boy éppen az utóbbi években annyira kiozőlesiltok az ország t tk ilatai /e on ek nybmán nőit ■ nei zetközl érdeklő és iránta/, hogy ennek nemeónk.jő eredményeit, igaz gyümölcseit, hanem torzité, vili nézetLlc' és orkölc log veszedelmes hatását is tapasztaljuk?'£ nemzetközi kapcsolat k jól fejlődnek s még intenzivebbekké válnak a jövőben. Tanáraink mostanság többször járnak külföldön, mint v aha, 3 diákjaink előtt is szabad az ut. Éppen ezért ez" c ' .vzor , hogy az i eológiai offerziván *k azt a frontját, mely egész kulturális életünkön végi. kell vonuljon, az egyetemi'nevelomunkéból kisugárzó energiák is szilárdítsák és el" bre serkentnék. Unalmas történeti igazságnak tetszik az, unit Mária Terézia mondott az iskoláról, mint politikumról. De nagyon is élő, oleveniinkbe vágó az, amit a békés együttélés politikájával kapcsolatban Kennedy elnök fejtett ki röviden, de velősen az iskoláról szólva egyik beszédében; 5 nem tudja - u /mon - ho y a Waterlooi csatát az etoni kollégium játszóterein nyerték-e meg, azt viszont bizonyosn.ak látja, hogy azt a csatát, melyet Amerika most vív, az amerikai io ólakban nyer k meg, vagy veszítik el. Ha a másik parton ernyíre 'tudják azt, ho j mit jelen az Me ^ giai offonziva a nevolőmunkában, mennyivel inkább kell tu unk

\