József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1962-1963, Szeged

1963. február 6., II. rendes ülés

szik: ismeri azokat az eljárásokat, amelyeket egy korszerű ősrégészeti expedíciónak a terepen alkalmaznia kell ahhoz, hogy lehetőleg semmi, a leletanyagból kiolvasható történelmi tanulság el ne kallódjék. Leletközlő és múzeumi anyagot kezelő munkássága alapján olyan szakembernek tekinthető, aki a földből kiásott leletekkel való további bánás /tisztítás, csomagolás, szállítás,konzerválás, fényképezés, leirás-kartotékolás, tárolás, kiállítás, publikálás/ főtennivalóit is kitünően ismeri.A marxizmus tudományos módszerét a régészetben messze a leghosszabb ideje s igy bizonyosan a legkövetkezetesebben alkalmazó szovjet archeológia tanítványaként Gazdapusztai Gyula munkáiban többnyire megfigyelhető a törekvés,hogy az élettelen néma tárgyak öncélú vizsgálgatása helyett a leleteket egykor létrehozó társadalom gazdasági és szociális arculatának valóságos vonásait próbálja kitapintani. Ez a törekvés különösen jelentős Magyarországon annak a korszaknak a kutatásánál, amelyre Gazdapusztai Gyula munkássága elsősorban Összpontosul /legnagyobb müve, a tézisek formájában orosz nyelven nyomtatásban is hozzáférhető kandidátusi értekezése is. Ennek a régészeti periódusnak van szentelve/: a vaskor kezdetének vizsgálatánál. A magyar föld területében a nomád ázsiai elemeket misztifikálva trónusra emelő úgynevezett "turáni" gondolatnak, ennek a hamisan torzitó nacionalista ideológiának a szellemi fegyvertárában ugyanis nem kis szerep jutott az első, hazánkban megfordulni látszó "lovas" népekhez kapcsolódó ferditő elképzeléseknek. Egyébként Gazdapusztai Gyula nemcsak marxista iskolázottsága folytán alkalmas ennek a múltban annyi torzítással ábrázolt régészeti korszaknak a helytállóbb kópét kialakítani,hanem azért is, mert a magyarországi késő bronzkor és korai vaskor eddigi specialistái nem rendelkeztek a kaukázisi és déloroszországi leletek olyan lapos autopszián alapuló ismeretével, mint a pályázó; pedig Kelet-Magyarország korai vaskorának megértéséhez a kulcsot mindenképpen elsősorban /ha persze nem is kizárólagosan/ a sztep-vidékkel fennálló népi és kulturális kapcsolatok helyes értékelése adhatja a kutatás kezébe.

Az elmondottak értelmében Gazdapusztai Gyula elvtárs alkalmasnak látszik a pályázati hirdetményben jelzett ama kívánalomnak megfelelni, hogy az Ókori Történeti és Régészeti Tanszék álltai képviselt egyik tudományágban t.i. az archaeologiában az oktatáson kivül tudományos munkásságot is kifejtsen. A történész hallgatók ókori történeti képzésben is részt vállalhat az őskorral és a rabszolgatartó ókorban való átmeneti periódussal kapcsolatos előadások és gyek orlatok tartása révén; szükség esetén az orientális civilizációkat érintő oktató munkára is vállalkozhat, miután kandidátusi értekezésben az időszáímitásunk előtti első-15-