József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1962-1963, Szeged

1963. február 6., II. rendes ülés

órakor kezdjék meg. Az oktatási munkáról elmondottakkal egyetért. Amit a jelentés a személyi kérdésekben felvet, helyes,Feltétlenül kellene egy orosz-olasz szakos tanárt beálliíani. Kívánatos az, hogy a népi demokratikus államok nyelvét minél több hallgató tanulja, s fontosnak tartja a spanyol nyelv meghirdetését. A jelentésben szereplő javaslatokkal egyetért és mind az.l,/, mind a 3./ pontban foglaltakat magáévá tehetné a Kar,

Az, hogy valamennyi lektor kijusson az általa oktatott nyelvet beszélő országba, olyan kívánság, amelyről vita nem is lehet,

Duró Lajos a jelentést alaposnak tartja, bár értékelőbb lehetett volna.

A jelentés alapján egyetért azzal, hogy a lektorátus munkatársai igen becsületes munkát végeznek«A lektori munka eredményessége az utóbbi években emelkedett, A hallgatók érdeklődése az idegen nyelvek tanulása iránt intenzivebb, ügy gondolja,hogy a szaktanszékek is teltek valamit ezen a téren, A színvonal emelkedésében természetesen szerepe van annak is, hogy a lektorátus oktatói állandóan továbbképzik magukat. Örvendetes az, hogy a nagy óraszámú oktatás mellett próbálnak előrehaladni a tudományos munkában is. Mindezt támogatni lehetne külföldi tanulmányutak szervezésével, esetleg belföldi ösztöndíj adományozásával. Hiányolja azt, hogy a jelentés nem beszél a nevelő tevékenységről, hiszen a lektorátus igen sok hallgatóval foglalko-A maga részéről egyetért Madácsy és Hyiri elvtársak óraszám emelésre tett javaslatával,mivel a jó n elvismeret megszerzése a tanárképzés szempont jából*" ma már rendkívül fontos.

Juhász József egyetért a nyelvi óráknak 3 órára történő felemelésével annak érdekében, hogy az idegen nyelvek tanulása reálisabbá váljék. Az Idegennyelvi Lektorátusnak Idegennyelvi Tanszékké való ' átszervezésével kapcsolatban nem tudja, hogyan lehetne megvalósítani és milyen tempóban lehetne kialakítani olyan helyzetet,amivel az egész oktatás tekintélyét növelhetnénk. i£z feltétlenül realizálódik a hallgatók tudatában is.A tanszékké történő átalakitás jelentőségét abban látná, hogy az idegen nyelvi oktatók perspektívát kapnának. A mai körülmények között nem túlságosan csábitó lektornak lenni, hiszen középiskolában is eljuthat valaki az itt elérhető fizetési fokig. Az egyetemen olyan tanárokat kellene lektori munkára állítani, akiktől megkívánhatjuk azt, hogy annak a nyelvnek filológusa is legyen. Ha a lektorátus tanszékké fejlődnék, akkor támaszthatnánk ilyen megemelt követelményeket, s ez természetesen az oktatás eredményességét is szolgálná. A tanszékké fejlesztés mellett szól a lektorok jelenlegi'igen rossz státus-helyzete. /Alacsony a fizetési plafon./ Mindenképpen biztosítani kellene az egyetemi lektorok-3-/