Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1961-1962, Szeged

1962. április 18., V. rendes ülés

-lenyomta a bélyegét a vizsgákra is. Ezzel szemben éles ellentétet alkotott a felsőéves hallgatók felkészültsége,aaoly az 1961/62 tanév I, f4-áévénok .lejárásakor igen örvendetes volt. Az előttünk megjelent hallgatók kivétel nélkül tiatteoég«sen készültek fel vizsgáikra, s a legszigorúbb elbírálás mellett is többségük . jeles vagy jó jegyet nyert a kollokviumon. Jellemző, hogy az I. félévi kollokviumon megjelent hallgatók vizsgaeredménye 4,2 M A jó eredmények mellett itt is meg koll említeni a le nem tott vizsgák magas százalékarányát.

Összefoglalóan megállapítható tehát, hogy a levelező hallgatók vizsgaeredménye általában kielégítő, néhány csoportnál kifejezetten javult, podig oktatóink a követelményeket állandóan szigorítják, ós igyekeznek a nappali mércével némi. Kívánatos, hogy a levelező hallgatókkal szembeni igényesség a továbbiakban is érvényesüljön és egyre inkább a nappali tagozatéval megegyező igényeket támaszszunk velük szemben. Bizonyos fokú liberalizmusra mutat, hogy a közepes és az ennél gyengébb osztályzatok szama aránylag kevés, de őzt ellensúlyozza a nem vizsgázók igen nagas százalékaránya.

Általános és jogos az a panasz, hogy levelező hallgatóink vizsgafegyelae igen gyenge lábon áll. Ezt mutatja mindenek előtt a feltűnően sok vizsgahalasztás és évkihagyás. Ez részben érthető, hiszen levelezőink felnőtt emberek, többségük pedagógus és úgy látszik kellő önkritikával is rendelkeznek és felkészületlenül nem szívesen vizsgáznak. Részben erre mutat a letett vizsgák jónak mondható eredmóhye. Semmiképpen sem nyugodhatunk azonban bele abba az állapotba, hogy a halIgátok,tiszte let a kivételnek,nem a kiirt időpontban jelennek meg,egyéni terminusokat kérnek. Ilyen módon oktatóink szinte az egész tanév folyamán állandóan kénytelenek vizsgáztatni, ami nagymértékben hozzájárul túlterheltségükhöz. Hozzájárul ehhez a távolról sem kívánatos állapothoz, hogy a hallgatók közvetlenül a tanszékekhez és a vizsgáztatókhoz fordulnak, és személyes szívességként kérik a tőlük megjelölt időpontban vagy megjelenésükkor történő vizsgáztatásukat, Ezen a helyzeten segíteni kell. Egyrészt meggondolandó: nem kelleno-e a vizsgaidőszakot a mostani négy hétről hat hétre felemelni és igy a fölkészülésre több időt adni vagy pedig nem lehetne-e félévenként két vizsgaidőszakot kijelölni és a hallgatók vizsgáit arányosan elosztani, ügy hogy egy időszakra csak 3-3 vizsga essék. Másrészt szigorú intézkedéseket lehetne foganatosítani,hogy a dékáni hivatal engedélye nélkül a vizsgaidőszakon és a kiirt időponttól eltérően ne lehessen vizsgáztatni. Kérdés, hogy az indexek zár alatt tartása, azaz a hallgatóktól való azonnali bevonása sikeres módszer lenno-e ennek érdekében. Figyelemre méltó néhány hallgatónak az a kérése -bár ez szinte paradoxonként hangzik -,hogy a vizsgaidőpontok megválasztását ne bízzák rájuk, hanem jó előre a kar jelölje ki. Mindenképpen a központi elosztás mellett kellene kitartani, igy biztosítani lehetne talán az oktatók idejével való takarékoskodást, másrészről a leteendő vizsgák időpontjainak arányos elosztását.

IV, A hallgatók felkészülésének körülményei

A beszámolóban több Ízben említés' történt arról, hogy megengedhetetlenül magas a félév folyamán elmaradt vizsgák száma, ezért a felkészülés lehetőségeit gondosan felül kell vizsgálni. Annak ellenére, hogy a hallgatók panaszai és kifogásai nem mindig jogosultak, ezek azonban sajátos módoh ismétlődnek, igy néhány esetben tényleges meglétük valószínűnek látszik.

A/ A tankönyv és jogyzetellátás

A helyzet távolról sem rózsás, de a régebbihez képest valamit javult. Ez a

Stfaz.3o5«K.1962,-bon 80 pl,-ban. Sokszorosítást engedélyezte:Dr,Madáesy László dékánhelyettes