Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1961-1962, Szeged

1962. április 18., V. rendes ülés

Mindezok alapján mog lőhet állapítani, hogy a meglevő hiányosságok ellenére a konferenciák szervezése es lebonyolítása, mint a lAvelOZQ oktatás módszere, teljes- mértékben bevált; a további faladat az, bogy e lehetőséget az eddiginél is jobban kihasználjuk, és hallgatóink tanulmányi szinvonalát tovább emeljük annak érdekében, hogy a nappaliékat minél gyorsabban megközelítsék. Ennek érdekében a következőket javasolnánk:

1. A konferenciákat az eddigi inkább előadás jellegű foglalkozások helyett gyakorlatibbá kollene tenni. Igen örvendetes, hogy több tanszék, igy a magyar nyelvészeti és a germán intézetek már eddig is éltek ezzel a lehetőséggel és a konferenciákon nyelvi elemzéseket, ill, fordítási gyakorlatokat végeztettek, A konferenciákat a többi foglalkozáson is ilyen módszerrel kellene lebonyolítani, ennek azonban természetesen meg kell teremteni az adminisztratív-fegyelmi lehetőségeit is. Arról van ugyanis szó, hogy a notórius mulasztókkal szemben talán fegyelmi utón is el lehetne járni /természetesen a levelező hallgatók számos esetben valóban meglevő objektiv nehézségek miatt nem tudnak megjelenni/, továbbá szervezeti módon i* biztosítani lehetne a folyamatos tanulást. A konferenciák előtt a hallgatók számára ki kellene jelölni azt az anyagrészt / tankönyv, jegyzet, kötelező olvasmány/, amelynek közös feldolgozása fog a konferencián megtörténni. A hallgatókat a folyamatos tanulásra az is ösztönözné, hogy az egyes foglalkozásokon tanúsított aktivitás beszámítana a kollokviumi vagy vizsgajegybe. Ilyen módon nem fordulna elő az a. sajnálatosan gyakori eset, hogy a hallgatók nem tesznek fel konzultációs kérdéseket, sőt nem is tudják követni a tanár előadását, mivel az anyag teljesen uj és ismeretlen a számukra.'

2. A tanulmányi színvonal emelése és a folyamatos tanulás biztosítása érdekében szükségesnek mutatkozik időnként Írásbeli dolgozatok elkészíttetése mégpedig nemcsak a nyelvi, hanem az irodalmi és a történeti résztárgyakból is, oly módon, hogy félévenként minden tantárgyból legalább egy ellenőrző dolgozat készüljön. Elképzelhető továbbá, hogy a kollokvium no csak szóban, hanem zárthelyi dolgosat formájában történjék.

3. Az egyes tantárgyak tanulása különböző megterhelést jelent. Van tantárgy, amelynek egyéni tanulása könnyebben oldható meg és van, amely komoly nehézségeket támaszt. Ugyanez a helyzet £z egyes tantárgyak egyes fejezeteit illetően is. Úgy tűnik azonban, hogy a logika és a nyelvészet tanulása különösen nehéz, és itt a nappali hallgatók a rendszeres előadások hallgatása révén sokkal kedvezőbb helyzetben vannak. Felvetődik tehát az a kérdés,-hogy a konferenciákra rendelkezésre álló időt nem lehetne-e a mostaninál hasznosabban felhasználni és az egyénileg nehezebben tanulható tantárgyakra aránylag nagyobb időt fordítani.

4-, A tanulmányi színvonal további emelése érdekében a tanszékeknek egybehangzóan az az álláspontja, hogy meg kell szigorítani a felvételi vizsgát és azt a nappali tagozathoz hasonló módon kell lefolytatni.

5. Úgy tűnik, hogy a fenti módszerek alkalmazása hozzájárulhat levelező hallgatóink alaposabb felkészüléséhez és az ehhoz adott fokozottabb támogatást is lehetővé teszi. Ehhez azonban feltétlenül biztosítani kell a megfelelő oktatói létszámot. Az ELTE Bölcsészkarán a levelező és esti oktatás kérdésoiről tartott oktatói értekezleten résztvevő és ott fölszólaló Molnár János miniszterhelyettes elvtárs ígéretet tett arra, hogy az oktatói normákat e tekintetben felülvizsgálják és a levelező foglalkozásokat az óranormákba fokozottan beszámítják, E rendelkezések megtörténte után a kari vezetésnek meg kellene vizsgálnia,hogy a levelező oktatás zavartalan és minőségileg a nappaliéhoz hasonló biztosítása-8-St,sz.180/1962. K.80.pl.-ban,Sokszorosítást eng.Dr. Madácsy László dokánholyottos.