Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1960-1961, Szeged
1960. szeptember 28., I. rendes ülés
A Bölcsészettudományi Kar I960, szeptember 28-i /Oktatói értekezletén tervezett hozzászólás vázlata. 1. Az ilyen oktatói értekezletek nagyon hasznosak lehetnek s nagyon jó az a módszer, hogy élőre elkészített, mindenkinek eljuttatott referátum alapján kezdődhet a vita. A mostani nagyon alapos referátum után a vita kissé egyoldalú volt. Pl.: as ideológiai káderkérdésekről stb. éppen azok, akik más alkalmakkor pl. taggyűléseken sem fejthetik 'ki ezekről a véleményüket - itt sem nyilatkoztak. Ennek oka egyebek mellett a referátum kissé már szinte túlságosan átfogó volta, az tehát, hogy a szükebb értelemben vett szakmai oktatási problémákat épp úgy napirendre tűzte, mint az általános és konkrét politikai kérdéseket. - Szerintem ezesetben ez nem volt hiba, de ha az év folyamán mégegyszer sor kerülne oktatói értekezletre - ami igen jó volna -, annak a napirendjére már egyetlen konkréten meghatározott, jól elhatárolt témát kellene tűzni /pl. egy ideológiai kérdés tekintetében, mondjuk a nacionalizmus, vagy a vallásos világnézet elleni harc dolgában - hogyan állunk a marxizmus oktatástól a szakoktatáson keresztül egészen az egyes oktatók,itfagy az egyes hallgatói csoportok világnézeti arculatáig/. 2. A Kar egész elmúlt évekbeli munkájának egyik legfontosabb hiányosságát abban látom, hogy hallgatókkal való foglalkozás nem volt igazán közügy. Izgalmasabb Kérdés volt az, hogy kinek milyen bútora van a szobában, mint az, hogy egyre kevesebb szemináriumi szobájuk és csendes tanulási lehetőséget/biztositó termük van a hallgatóknak /a réginek kb. kétharmada dupla hallgatóság mellett/ - hogy csak egy másodrendű kérdést emlitsek, de túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az oktatók közül minden második szinte egyáltalán nem él a hallgatók között, nem ismeri problémáikat s a többiek közül is csak néhányan tekintik ezt a legfontosabb munkát igazányBzivügyüknek. Erre azért is föl kell hivni a figyelmet, mert az értekezleten kevés szó esett az ezzel kapcsolatos aktuális helyzetről és feladatokról. /Ennek az ügynek a fölemlitése részemről önkritika is. Sokan vagyunk, akiknek a "nagypolitikai", káderkérdásek, saját tudományos lemaradásunk behozása stb. elvonja a figyelmünket erről a mégiscsak főfeladatról. Mxxxk&s A reformvitának és más fontos dolgoknak se szabad elvonni erről a figyelmet./ - ^gy különösen égető kérdés az V.évesek helyzete, ami az ő - talán egyoldalú? - véelményük ala|agán annál is nehezebbnek látszik, mint amit a debreceni helyzetről Bán mondott. 3. A fenti kérdéssel függ össze az évfolyamfelelősi ~rendszer tártalommal való megtöltése. Az irodalomkorténeii tanszékek kísérletet tesznek arra, hogy egy-egy oktató legalább két-három évig, esetleg ötig vigyen végig egy-egy évfolyamot. Ez elméllyültebbé és^folyamatosabbá tehetné a hallgatók közti kádermunkát és közvetlenbbé, hatékonyabbá a kapcsolatot. Nem lehetne ezt a kari évfolyamfelelősök viszonylatában is elérni? 4. A gyakorlati és fizikai munkával kapcsolatban nem lehet egyetérteni azzal, amit Hajdú elvtárs mondott. Szerintem ui. a tanulmányi időn kivüli, a KISz által szervezett fizikai munkának a vasárnapi kukoricatöréseknek, meg a nyári KISz-tóboroknak lényegében semmi közük ahhoz, amit a reform során a párt ebben a kérdésben fölvetett. Hiszen itt lényegében arról van szó, hogy az alsó és középfokú iskolákban bevezetett politechnikai oktatásnak legyen-e valami folytatása az egyetemen, egy szakma kitanulása, vagy a tanévből elvett egy-két hónap fizikai munkára való beállítása stb. formájában. Én nem állítom azt, hogy erre az utóbbira szükség van, ezen majd vitatkozni kell, de semmiképpen se járassuk le a feformot azzal, hogy a társadalmi-fizikai munkának olyan formáit, amelyek militarista módon eltorzított formáikban mar a regi rendszerben is^egeszseges formaikban pedig egy évtized«
