Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1960-1961, Szeged
1960. szeptember 28., I. rendes ülés
Bzőts Jenő adjunktus beszámolója A kommunistává fejlődő tudományegyetemen a mi Karunknak, a Bölcsészettudományi karnak a célkitűzése, hogy szakmai-ideolégiéi szempontból egyaránt minél kiválóbb pedagógusokat bocsásson ki a középiskolákba, akik a maguk területén becsülettel helvtállva olyan ifjúságot nevelnek, mely az életbe kikerülve a rábízott feladatot a legkorszerűbb tudomány magaslatán állva, kommunista kötelességtudással tudja és akarja elvégezni. Snnek a célkitűzésnek biztos menetben tartása "végett a nevelési folyamat minden készlet-mozzanatát éber szemmel kell kisérni, hog-”- a levonható konzekvenciák segítségével az észlelt fogyatékoss'gok kiküszöbölésére a szükséges lépéseket miéi'bb megtehessék. Számtalanszor hallottuk már különféle értekezleteken, hog-^ a felvételi vizsgák mennyi anyagot nyújtanak a tényleges nevelői munka felmérésére, írv^gis: eddig rendszerint csak tudomásul vettük a tényeket, a hibák kiküszöbölését szolgáló intézkedések azonban elmaradtak. Mert hiszen a felvételi vizsgákon elébünk álló jelöltek az esetleges elképeszd tudatlanságukkal nemcsak arra vorn tkozólag adnak támpontot, hogv érdemesek, alkalmasak-e magasabb tudományok végzésére, főleg pedig nem olyan értelemben, bogy ennél zz Ítéletmondásnál egyszerűen csak a jelöltet lehet elmarasztalni, hanem arra vonatkozólat is, hogy miben és'mennyiben lehet, s"t: - /és éppen ezsi van most a hangsúly! - mennyiben kell magét a kibocsátó iskolát, az egyes szóba jöhető tanárokat, vagy esetleg az egész iskolavezetést is kérdőre vonni. A jelöltek ugyanis nem kizárólag, csak a maguk jószántából kerülnek a. felvételi bizottság elé, hanem azoknak a nevelőknek a javaslata alapján, akik éveken keresztül ismerték, tanították, és nevelték őket. A javaslat-tevés tehát rendkivül fontos pedagógus magatartás. Mert ugyan miiven erkölcsi alapja lehet egy olyan javaslatnak, melyben egy pedagógus rendkivül melegen ajánl felvételre egy tanulót azzal, hogy az apja- ki szintén pedagógus - már évek óta késziti a tanári pályára, hogy kiváló nyelvtehetség stbjp stb., a felvételin aztán kiderült, hogy még egy épkézláb magyar mondatot se tud megszerkeszteni, a szóbenforgó nyelvnek pedig még a legalapvetőbb elemeit sem ismeri!? Az ilyen pedagógus hiába nevelt -esetleg - szép sikerrel éveken keresztül szépszámúéi tehetséges és jobb sorsra érdemes fiatalokat, ha a nagy Ítéletmondásnál az érdemtelent emeli ki, háttérbe szorítva az összes többieket, köztük bizonyára nem egy munkás vagy paraszt ifjút.! Nem tudom elhinni , hogy ne akadt volna az osztályában a javasoltnál érdemesebb. Az ilyen ki-
