Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged
1955. szeptember 20., I. rendes ülés
5- 9 -Dékán: hogy kórusul táció3 órákat 'iktassanak be, hanem. hogy szivüket is beleadják ebbe a munkába. Hogy az egyetmen milyen jövőjük lesz, az nem utolsósorban attól füg függni, hogy est a munkát hogyan fogják elvégezni, hogyan fogják elmélyíteni. hogy miért nem volt elég eredményes eddig a munkás- paraszt és szakérettségis hallgatókkal való foglalkozás. Hímek részben az volt az oka, hogy nem gondoltuk át azokat a módszereket, lehetőség két, amelyek mtmkankat erediiénye sebbé tettéljrolna, másrészt pedig azért nem volt sikeres, mere nem láttuk azt a perspektívát, amelyet különösen a tehetségesebb hallgatóink fölé sa. H a a hallgatóság látja, hogy akár a középiskolába helyezkedik el, akár pedig más uton-módon közelebb maradhat az egyetemhez, úgy még van a lehetőség arra4 hogy tehetségéhez mérten előrehaladjon, úgy ez magot az ifjúságot is sarkalni fogják Hat a kérdést tehát igen alaposan ki kell dolgoznia a karnak. Megállapította a vita, hogy mind a professzoroknak, mind a docenseknek, adjunktusoknak,tanársegédeknek intenziven kell foglalkozniok a munkás- paraszt és szakérettségis hallgatókkal5. Kétségtelen, hogy eddig nem volt elég szoros a kapcsolat az oktatószemélyzet és a hallgatóság között, Szoi'osabbroTkell fűzni ezt a kapcsolatot nemcsak az előadások és a szemináriumok alkalmával, hanem az oktatáson kivtlli alkalmakat is fel kell használni, fi. az oktatók, tanárok feilteresik a hallgatókat a maguk ot :;honában? mert ott sokkal közvetlenebbül tudnak velük elbeszélni egyéb problémáikról is. iíem ártana, ha a tanszemélyzot tagjai a diákotthonokban az egyes szobákban lévő hallgatókat rendszereden látogatnák, megosztanák egymás között a szobák látogatását és igy építenének ki szoros kapcsolatot a hallgatóságtel. A munkás- paraszt Ó3 szakérettségis hallgatókkal való lelkiismeretes nevelő - oktató foglalkozás tehát karunk minden oktatójára kötelező. De ennek kellő nevelői tapintattal kell történnie. Továbbá nemcsak a gyenge, hanem a jó képességű, sőt a legjobb képességű., munkás- paraszt és szakérettségis hallgatókkal is állandoan foglalkozni kell, mindegyikkel más és más módon. Ezeket a módokat Karácsonyi elvtárs nagyon helyesen állapította meg. A le ggyongébb ckkel közepi sic olás módszerrel kell foglalkozni, az anyagküvetés legyen a fő szempont. Természetesen a neveléssel is állandóan törődni kell. A kivaló hallgatókkal való foglalkozás lényege, az egyéni foglalkozás és ez az egyéni foglalkozás általános legyen, neosák egy-egy intézetben, hanem-mindenütt. Hogy ez hogyan^történjék, erre már az elvtársak utaltok. Pl. a szakdolgo-Rttt. n n+.nl ni rlrftl ni nnnn «in -mner V»11 ’hí»«"'»! tv! y források iát felvet ni, lágyon helyes aárinoon kívül is össze kell őket hívni es Így kell megtárgyalni a kérdéseket, de amellett létjogosultsága van az egyéni foglalkozásnak is. Arra kell törekednünk, hogy ezekből a hallgatókból is kiemelkedjenek olyanok, akik kitűnő tudáshoz jutnak el. Az úgynevezett jó hallgatók között Vannak olyanok, akik igen teli esek, de lassúbb gondolkodásnak, • ha azonban kellő módon nőkilcndit jllk okot a arankának, akkor igen jő eredményeket érhet tini: el. Hagy on fontosnak tartom a Héktor Hlvtársnak azon megjegyzését, hogy a fiatal oktatószemélyzet nagyon elkényel:íesedett, sokszor nem is
