Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged
1955. december 15., II. rendes ülés
21 Kulcsár: Rekt or: Káréi : Halász: Te ttamanti Rektor: Az aspiránsuk a jövő félévben átveheti az Újkori Tanszék vezetését. A szóbanforgó aspiráns, Székely Lajos elvtárs szamara a megfelelő megoldás biztosítva van. Szükségesnek: tartja^ foglalkozni a tanszékrendezési tervvel, pel lehet vetni e történeti tanszék szétválasztását, már csak azért is, mert a minisztériumnak más a jövőre vonatkozó elképzelése. Ez azonban távolról sem keresztezi a most említett tanszék kérdését. Az uj tanszék felállítására vonatkozó személyi javaslattal egyetért. Csak az a kérdés, hogy nem luxusáé középkori latin filológiai tanszék feállitasa akkor, amikor még legujabbkori magyar irodalomtörténeti tanszékük^sincs. Elvileg veti fel a kérdést, hogy nem kockáztatják-e egyéb elképzeléseik sikerét, ha egy nem égető kérdéssel fordulnak a miniszterhez. Azt gondolja, hogy a Kulcsár és Mér.ei elvtárs által érintett kérdéssel kapcsolatban helyesebb volna«rra az álláspontra helyezkedni, hogy a középkori latin filológiai tanszék felállitását, valamint a XX. szd.-i magyar irodalomtörténeti és az egyetemes történet, tanszék problémáinak megoldását nem hoznák összeköttetésbe egymással. Az előzetes megbeszélések azt mutatják, hogy a minisztérium részéről megvan a szándék egy uj tanszék felállítására, amely mind tudományos, mind nevelő szempontból félreérthetetlen nyereséget jelentene a kar számára. Éppen ezért a személyi kérdésben is egyetért Karácsonyi elvtárssal. i_ Nem látja világosan, h&gy milyen Ígéretet kaptak a minisztériumtól. Nem tudja, hogy kinek az ötlete volt, hogy a középkori latin filológiai tanszék felállítása a legfontosabb, hiszen pillanatnyilag sokkal lényegesebb tanszékék betöltéséről lehetne szó. Hogy a további felesleges vitának elejét vegye, tájékoztatásul közli, hogy a Bölcsészkar munkáját igen nehezíti, hogy kevés professzor van a karon, s ezek egy része is sokoldalú társadalmi munkával van elfoglalva. Gyakran túl kell terhelni a professzorokat. Ilyen meggondolás alapján vizsgálták meg, hogy hogyan lehetne javítani a helyzeten. Sorra vették a számításba vehető lehetőségeket. A XX. szd- i magyar irodalomtörténeti tanszékre^, még docensét sem tudnának kinevezni. Király István és Nagy péter elvtársakat személyesen is hiába agitálta. Nincs tudomása arról sem, hogy a- Történeti Tanszék megfelelő javaslatot tud az uj tanszék vezetésére. Jobban örülne ő is annak, ha most betölthetné egy történeti, vagy irodalmi tanszéket. Ha a középkori latin filológiai tanszéket felállítják, egy doktori fokozattal és Kossuth-dijjal rendelkező professzorral gyarapodnék a kar. Nagyon természetesen elő lehet terjeszteni egyéb javaslatokat is, de meg kell előbb vizsgálni, hogy mennyire reálisak. Hiába terjesztünk elő ugyanis pályázatra XX. szd.-i tanszékre, mert a minisztérium felvetheti, hogy kikkel akarjuk hetölneti. yélenénye szerint a Karácsonyi és Kolt§cy elvtársak javasolta megoldás nem keresztezi a további javaslatokat, mert a második 5 éves tervben a Bölcsészkart tovább lehet fejleszteni. A követ- 2 -
