Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1954-1955, Szeged
1954. október 27., II. rendes ülés
5 Tettamanti: Szádeczky: Tettamanti: A mait esztendőben az Orosz Intézet fiatal oktató személyzetének felajánlottam egy Szovjet minimum szótárt, de nem érdekelte őket. A nyevtanitásnak központi problémája a szókincs. Ez különösen fontos probkémája az egyetemi nyevtanitásnak, ahol egy alapvető nyelvi oktatás után rögtön át kell menni a szakszókincs felé. Errenézve a minimum szótár nagyon érdekes, ezenkivül van benne egy szintén érdekes módszertani levezetés is. Felmerült az a kérdés, hogy a szakmai előadók hogyan támogathatják a tanáraevelés munkájában az erőssen megcsonkított pedagógiai Tanszéket. Itt a járható ut az, hogy nagyon tudatosan adjunk elő és vezessünk szemináriumot mindig a szemünk előtt tartva, hogy tanárokat nevelünk. Hogyan áll a hospitálás kérdése? Minden tanárjelöltek aki hospitált, a maga tapasztalatairól dolgozatot kell imia egy-egy kitűzött, vagy választott szempontból. Et azért szükséges, mert nincs semmiféle ezközünk arra, hogy a hallgatókkal egyéni viszonyba kerüljünk. Tudományos jellegű szemináriumot beállítani felesleges volna akkor, amikor a szeminárium tartásától is megfosztott a felsőbb^ hatóság.' Jelenlegi oktatási rendszerünkben elsődleges feladatunk középiskolai tanárképzés amely természetesen nem jelenti az egyetem jellegének feladását, mert hiszen ott ahol a középiskolai tanárképzést komolyan veszik ennek csak az alapos tudományos kiképzés lehet a kiinduló jmn: pontja. Kétségtelen, hogy a tanszékeknek jóval nagyobb mértékben kell törödniök a tanárképzés sajátos feladataival is , mint ámenjeire eddig törődtek'. Nem vitás, hogy helyes az a módszer amelyet Martyianova elvtársnő kifejtett. Az örosz Intézetben helyes azért mert a nyelvtanítás didaktikája ifeen bonyolult és határozott nyelvi alapismereteket kivánó Studium. Kétségtelen, hogy az örosz Inté*zetekbe folyó foglalkozásokat ,lehet legkönyebben kapcsolatba hozni az iskolai munkával. Nehezebb ez már egy irodalomtörténeti vagy történeti előadásnál. Tehát ugyanakkor amikor örvendetes acxxHr, hogy az örosz Intézetbe ez a munka megjavult, nem hinném, hogy ezt a módszert teljes egészében alkalmazhatnáak valamelyik történeti, vagy irodalomtörténeti tanszék. Feltétlenül kivonatos, az, hogy a gyakorló tanítás idején a tanszékvezetők is lega ább egyszer meglátogassák a gyakorló iskolát és megnézzék a hallgatók ott folyó munkáját.
