Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Nagyné Batári Zsuzsanna: Hátországi húsvét az első világháborúban sajtószemelvények tükrében
HÁTORSZÁGI HÚSVÉT AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN SAJTÓSZEMELVÉNYEK TÜKRÉBEN halálmagot rejteget sárgájuk és kérlelhetetlen pusztulást ártatlan fehérjük. A húsvéti kalács a kemény prófunt14, a húsvéti sonka pedig valami konzervdoboz. A kaszás halál boszorkány anyósa, az ellenség féktelen és ádáz gyűlölete osztogatja ma is a húsvéti ajándékot, melyre a mi vitézeink sem maradnak ám adósok hőstetteikkel. A virágvasárnapi szent barkán vérharmat reszket. Az üres falusi tornyok árva harangja siralmasan kong és nagypénteken nagyon szívesen el is némul.”15 A példákat még tovább lehetne sorolni, láthatóan végigkíséri a háborús éveket ez a szemléletmód. A párhuzam lényege a krisztusi és a háborús szenvedések egymás mellé állítása, a szenvedés mélységére való utalással, illetve egyes esetekben a jövőbe vetett hit kidomborításával: ahogyan elkövetkezett a feltámadás, a háborúnak is vége lesz, és megvalósul a béke. A szenvedés felidézése a lapok hasábjain azt bizonyítja, hogy nem próbálják elhallgatni a háború borzalmait és nehézségeit a lakosság elől, még a háború későbbi éveiben sem. HÁTORSZÁGI HÚSVÉT II. NAGYBÖJT A böjt fontos ismérve a speciális étrend követése, az étkezési szabályok betartása és az önmegtartóztatás. A lakosság böjtben megváltozott étrendjéhez a háborús időszakban is igyekeztek alkalmazkodni, erre vonatkozóan egy újsághír bukkant fel, amely arról szólt, hogy ementáli sajt és olajos szardínia megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll a Közélelmezési Vállalatnál.16 A háború és a vallás asszociációja a böjt vonatkozásában is megjelenik. Hamvazószerdán, a böjt kezdetekor 1917-ben párhuzamot vontak az önmegtartóztatás, a nehézségek és a háború viszontagságai között: „Nem jutott eszébe senkinek, hogy hamvazó szerda izsópos napja előtt még egyszer utoljára zabolátlanul neki eressze szédelgős táncra a szenvedélyeit. A hamvazószerda úgysem holnap jön el. Rég itt van már a nyakunkon a véget érni nem akaró böjt. Nélkülözni kell mindenkinek. Önmegtagadásra, lemondásra kötelez mindenkit nemcsak az általános hangulatot mindig tiszteletben tartó jó Ízlés, de az a józan belátás is, amely a nagy idők érdekében kitartóan tud alkalmazkodni még a legkeservesebb eszközökhöz is. Az a hamu pedig, a melyet a negyvennapos, most már talán csak szimbolikus értelmű böjt első napja hint a fejünkre, azokat a megszentelt hamvakat juttatja eszünkbe, amelyeket a három esztendős népítélet a négy égtáj minden ismeretlen táján, 14 Katonakenyér. 15 Esztergom és Vidéke, 39. évfolyam 25. szám 1917. április 18. 3. 16 Egri Újság, 24. évfolyam 85. szám 1917. március 29. 2.
