Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Kaba Eszter: "Obsitnak egy mankót kapott, mer' védte / A királyát és vele lányát" - Rokkantkérdés az első világháborúban
„OBSITNAK EGY MANKÓT KAPOTT, MER VÉDTE / A KIRÁLYÁT ÉS VELE LÁNYÁT” ... a korábban már idézett kijelentése, miszerint mindenkinek két művégtagot szánnak, egyet a munkavégzéshez, egyet pedig a „kulturált megjelenéshez”. Voltak azonban olyan arc- és koponyasérülések is, amelyeket nem lehetett gombnyomásra eltüntetni: Hans Behr őrnagy, az „arcnélküli ember” megtapasztalta a gyógyítóművészet ezen határait. Az a sípcsont-darab, amelyet a sebész orrcsontja pótlására beültetett, elgennyesedett, és újra el kellett távolítani. Az őrnagyot hosszú éveken át ápolták berlini magánszanatóriumokban, de soha nem gyógyult meg. Az ilyen és ehhez hasonló csonkolásokat leplezendő az orvosok gumiból, viaszból, celluloidból vagy zselatinból készült arcmaszkokkal is kísérleteztek. A hiányzó orrnál a pótlást az orrüreg peremére függesztették fel, hiányzó fül esetén a szemüveg keretére erősítették.28 A plasztikai sebészetnek a háború nagy lendületet adott. Dr. Érti János budapesti sebész és honvédtörzsorvos sikerrel kísérletezett a rokkant katonákon: a hiányzó arccsontokat a beteg lábszárából, a hiányzó lágyrészeket szintén a beteg „saját húsából” pótolta. A pótlásokat a bőr megnyújtásával fedte el. Tapasztalatait végül egy könyvben összegezte, amely 1918-ban Bécsben jelent meg német nyelven - módszerét több németországi klinika is átvette, a kötetet pedig orosz nyelvre is lefordították.29 Érti így megszerzett ismereteit a háború után a plasztikai sebészetben kamatoztatta, önálló sebészeti és plasztikai gyógyintézetet nyitott.30 Azokat a katonákat, akik nem végtagjukat veszítették el a háborúban, sokkal nehezebb volt rehabilitálni. A vak katonák szeme világát aligha adhatták vissza - számukra az átképzés létfontosságú volt. 1915 szeptemberében, a Szabad Líczeum által szervezett háborús előadás-sorozat nyitóelőadásán, amelyet a Keleti Kereskedelmi Akadémia31 dísztermében tartottak, már külön foglalkoztak a vakok helyzetével. Saját iskolát szerveztek nekik, amelynek akkor 33 tanulója volt. Az iskolai képzés keretein belül szőnyegszövéssel, székfonással, kefekötéssel és masszázzsal foglalkoztak, de az is tervben volt, hogy a nyári szünidőt a gödöllői állami méhészeti iskolában töltik, ahol a méhészkedés alapjaival ismerkednek meg. Az iskola emellett a Braille-írás elsajátítására is nagy gondot fordított 32 A gyakorláshoz pedig a Vakokat 28 Bruno Schrep: Megtörve testben és lélekben. In: Stephan Burgdorff-Klaus Wiegrefe (szerk.): Az első világháború. A XX. század őskatasztrófája. Budapest, 2010. 169. 29 Zoltán Vilmos: A magyar sebészet sikere. Vasárnapi Újság, 67. évfolyam 14. szám 1920. július 25. 165. 30 Paradoxon, de végül a hadfiak rokkantságából a nők profitáltak a legtöbbet - a húszas, harmincas években, a szépészeti beavatkozások virágkorában bárki kérhetett magának telt kebleket vagy kevésbé „zsidós orrot”- már amennyiben meg tudta azt fizetni. Szécsi Noémi-Géra Eleonóra: A modern budapesti úrinő (1914-1939). Budapest, 2017. 105-110. 31 A Keleti Kereskedelmi Akadémia a mai Corvinus Egyetem elődintézménye volt. Épülete az akkori Esterházy utcában (ma Puskin utca 1/b) található. 32 A rokkant-ügy. Az Újság, 13. évfolyam 249. szám 1915. szeptember 7. 8.
