Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)

Balaho Zoltán: A magyar - csehszlovák határ kialakulása 1919-ben és annak módosítása egy konkrét eseten keresztül. Avagy volt-e népszavazás Susán?

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV.

balesetben az egyik fülére megsüketült. Ezután a vályogvető és téglaégető apja, Léhy Márton mellett dolgozott, mígnem 1914-ben bíróvá választotta a falu (apját követte a poszton). Az 1930-as évek végén megjelent vármegyei szociográfiából megtudjuk azt is, hogy bírói tisztségét 1914 óta folyamatosan ellátta, valamint azt, hogy „132 holdas birtokán folytat korszerű gazdálkodást és haszonállattenyésztést”.6

Az unoka által elmondottak, valamint a megjelent cikkek7 összecsengéseiből kitűnt, hogy a népszavazással kapcsolatos ismereteknek közös forrása van, méghozzá Dobosy László, az Ózdi Városi Múzeum (korábban Gyártörténeti Múzeum) egykori igazgatójának a falumonográfiája. Ebben az áll, hogy: „Susát 1919. augusztus 1-én a cseh intervenciós seregek megszállták s így cseh fennhatóság alá került a trianoni béke határozata alapján is. A lakosság ez ellen tiltakozott s ennek hatására 1922 októberében népszavazást rendeltek el. A község lakóinak szavazás útján kellett dönteni, hogy hová kívánnak tartozni. Léhi Gábor volt a bíró, akinek a szavazást meg kellett szervezni. A szlovákok, akikkel a kapcsolata igen jó volt, bíztak abban, hogy a terület nekik jut. Léhi nem cáfolta meg a szlovákok bizakodását, de a lakosság között komoly szervező munkát végzett s elérte, hogy a lakosság a Magyarországhoz tartozás mellett döntött."8 Sajnos Dobosy precízen megírt, adatgazdag munkája — amely bemutatja a település földrajzi környezetét, gazdasági életét és népi szokásait — nem említi, hogy honnan vette a népszavazás történetét, kitől hallotta azt, kikkel beszélt erről a faluban.9 A legautentikusabb forrást a falu egykori tanítójának kéziratos visszaemlékezése jelenti, amire a monográfia szerzője is hivatkozik. Ebben Ignéczy Béla tanító a következőket írta le: „Az iskolában az 1919. évi augusztus 1-től 1922. október 20-ig tartó cseh megszállás alatt is magyar nyelven volt a tanítás, de a tót nyelvet is tanítani kellett heti 6 félórában. A megszállás ideje alatt az iskola magyar címere, zászlója és Hymnus táblája el volt rejtve... Egyébként az iskolától a csehek

6 Csíkvári Antal (szerk.): Borsod vármegye. Borsod, Gömör és Kishont k. e. e. vármegyék. In: Vármegyei Szociográfiák V. Budapest, 1939.

7 Kerékgyártó Mihály: Susa a hűség faluja. In: Honismeret, XXXV. évfolyam 4. szám 2007. augusztus 22-23.; Kerékgyártó Mihály: A falu hűségének bizonyítéka. Népszavazás döntött a hovatartozásról. In: Vakok Világa Online, 2007. november.; A hűség faluja. In: Gömörország. Az északi magyar peremvidék fóruma. IX. évfolyam 3. szám 2008. ősz, 45-46.; Kovács D. István: Az elfeledett susai bíró. In: Népszabadság Online, 2005. december 23.

8 Dobosy László i. m. 53-54.

9 A népszavazás emléke olyannyira elfogadott a faluban, hogy az ózdi önkormányzat által 2007-ben felállított emlékműre is ezt vésték. Érdekesség, hogy a Susához közeli, egykor gorál-lengyelek által lakott abaúji Derenk község (ma romközség) esetében is ismert a népszavazás története, mert a határt eredetileg a falu főutcáján keresztül húzták meg. Lásd: A 24. órában. National Geographie Magyarország, 7. évfolyam 7. szám 2009. július.