Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)

Magdó Csaba: Az Osztrák - Magyar Monarchia hadseregének vezetékes híradástechnikája - Katonai távbeszélők akkor és most

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének vezetékes híradástechnikája 7. kép ■ A hadsereg alapkészüléke, a 7 M. beszélőszekrény (korai bécsi Kapsch und Söhne, a jobbján teleptartó dobozzal) Deckert és Homolka megvásárlásával csak 1911-ben érkezett a Monarchiá­ba. A cég alapítójáról, Lars Magnus Ericssonról érdekes adat, hogy 1867-től a távírógépeket gyártó svédországi Öllers & Со. vállalatnál dolgozott, majd tehetsége elismeréseként az 1872 és 1875 közötti időszakban két állami ösz­töndíjat kapott a műszerkészítés külföldi tanulmányozására. Az egyik hely­szín a Siemens & Halske volt. A Siemens & Halske készülékei végigkísérték ezt a technikai-stratégiai csapatnemünket (a táblázatban bordó körrel jelölve ф):- 1880-ban az ő rendszerük szerint készült 80 M. modellel kezdtük;- 1910-ben a 10 M. sorozat négy hordozható készülékével bővültünk (eze­ket a bécsi gyáruk állította elő);- 1916-ban átdolgozzák az egyik 1910-es modellt, az eredmény a 10/16 M. induktoros és fónikus hívású távbeszélő (tragbare Fernsprechstation M. 10/16) lett;- a császári német készülékekből többet is rendszeresítünk, még 1917-ben is. A 10/16 M. alapvetően abban különbözik a 10 M. vonalú S&H készülékek­től, hogy ismét belekerült az induktor mellé a morgó. így ez az egyik a kevés monarchiás tábori telefon közül, amely gyári kivitelben, önmagában mind­két hívásmódot ismeri. Az igen jellemző Siemens vonalú kézibeszélő mar­kolatán a beszédváltó felett található a rezgőt megszólaltató gomb. Mindkét csatlakozó vezeték villámvédett, sőt: tartalék villámvédő patronok is vannak a csavarmentesen nyitható készülék belsejében tárolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom