Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)

Magdó Csaba: Az Osztrák - Magyar Monarchia hadseregének vezetékes híradástechnikája - Katonai távbeszélők akkor és most

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV.

3. kép • 7 M. dobozhallgató hangtölcsérrel és kézben a hívósíppal, 1915 (Fortepan 39534 / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény). A 7 M. dobozhallgató részei: 22.: dobozhallgató; 23.: hangtölcsér; 24.: hívótrombita (Telephon- und Signalvorschrift für die к. и. к. Festungsartillerie, Bécs, 1912.)

és -ellenőrök számára. A készüléket derékszíjra fűzhető tokba málházták, és magából a hallgatórészből (vezetékkel és a végén vonalszorítókkal), egy hívótrombitából (fémből vagy ebonitból), illetve a hangtölcsérből állt.

Híváskor a dobozhallgató membránja felett levő lyukba kell szorítani a hívósípot és belefújni. A kiadott hang megrezegteti a membránt, az elektromos áramot indukál az alatta levő tekercsben. A vezetéken keresztül ez elér az ellenoldalra, ahol fordítva játszódik le, így jelzi a fogadó félnek a beszélgetés igényét. Magát a bejövő üzenetet ugyanabba a lyukba helyezett hangtölcsérrel lehetett erősíteni, de a hívást kezdeményezni is lehetett, illetve utána az üzenet morze-kóddal is küldhető volt a hívósíp segítségével a tölcsérbe fújva.

A zengőjeles (fónikus) készülékek csatlakoztak az előző típushoz. Előnyük, hogy a hívóművet, amit morgónak (rezgőnek vagy zümmernek)3 nevezünk, elektromos áram működteti, nem tüdővel kell életet lehelni beléjük. Ebből kifolyólag nagyobb a hatótávolságuk, ugyanakkor a készülékek is nagyobbak és nehezebbek lettek.

3 A német Summer-ből örököltük.