Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)

Csekő Ernő: Vöröskereszt-vezetők szerepvállalása az első világháborúban és az azt követő években (Ifj. Leopold Lajos, Simon Elemér)

Vöröskereszt-vezetők szerepvállalása az első világháborúban ...

A KÉT ÉLETÚT A VÖRÖSKERESZTIG (TÁRSADALMI ÉS ÉLETRAJZI HÁTTÉR)

Simon Elemér és ifj. Leopold Lajos társadalmi hátterében, illetve életútjuk első világháborúig tartó szakaszában számos hasonlóság, illetve párhuzamosság található (ld. 2. táblázat). Vagyoni helyzetüket, társadalmi állásukat tekintve mindkettőjük a középosztály soraiba, annak is felső szeletébe sorolható. Igaz, e felsőközéposztályi pozíció családi hátterüket tekintve eltérést mutat. Hiszen míg Simon Elemér - 1697-ben nemesi rangra emelt - családja a történelmi múlttal bíró középbirtokos réteg generációkra visszamenően megyei hivatalt viselő típusának tipikus képviselőjének tekinthető,3 addig a zsidó származású ifj. Leopold Lajos családja, az apa, nagyapa és dédapa három generációjának erőfeszítései révén került a 19. század utolsó évtizedeire Szekszárd és Tolna vármegye gazdasági és társadalmi elitjébe.4

Simon Elemér felmenői közt a 18. századig visszamenően találunk az egymást követő nemzedékek sorában táblabírákat, vezető megyei tisztségviselőket: így számvevőt, illetve szolgabírót, a következő nemzedéknél másodalispánt, még később pedig már első alispánt, 1848. évi országgyűlési követet. Az időrendben negyedik hivatalviselő generáció tagjaként Simon Elemér apja, Ödön pedig az alispáni tisztséget követően 1894-től már Sopron vármegye főispáni tisztségét is betöltötte. A Leopold család esetében más a helyzet, bár a gazdasági pozíció és tevékenység mellett a kulturális és szellemi szerepvállalásnak is köszönhetően a 19. század utolsó évtizedeiben már e család tagjai is aktív résztvevői voltak a helyi és a vármegyei döntéshozatalnak, valamint közéletnek. Sőt Leopold édesapja, az 1832-ben már Szekszárdon született Leopold Sándor5 a neológ egyházban betöltött pozíciói révén, ha úgy vesszük, az egész ország szellemi életében is számottevő szerepet játszott. így 1869-től haláláig, 1912-ig a Baranya és Tolna vármegyére kiterjedő hitközségkerület elnöke volt, 1905-től pedig az Országos Iroda alelnökeként a neológ izraelita egyházszervezet második számú vezetőjének számított.6

3 A család 18-19. századi történetéről, hivatalviseléséről ld. Balla Tibor-Dominkovits Péter: Egy soproni főispán a haza szolgálatában. Simon Elemér a nagy háborúban. Sopron, 2019. 9-10. A konferencia óta jelent meg Balla Tibor és Dominkovits Péter bevezető tanulmányaival ellátott képes album, amely Simon Elemér vöröskeresztes főmegbízotti tevékenységével kapcsolatosan is közöl számos fényképet.

4 A család felemelkedésére ld. a család történetéről írt részletesebb munkáimat: Csekő Ernő: Iíj. Leopold Lajos élete Szekszárdon. In: Gaál Attila (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve XXIX. Szekszárd, 2007. 413-427.; Csekő Ernő: A nagybérletek családi rendszerének kiépülése a szekszárdi Leopold família esetében (1861-1920). In: Uradalmak térben és időben. Borsy Judit Borbála (szerk.): A Baranyai Történelmi Közlemények 5. Pécs, 2013. 267-335.

5 Édesapja, Leopold Izsák a rendelkezésre álló adatok szerint még Várpalotán született.

6 Amint azt a felekezeti orgánum, zz.EgyenlőségLeopold Sándorra emlékezve írta: „mindenképpen egész ember volt sok alkotórészből összetéve, de tökéletes mintaképe a jó zsidónak és a jó magyarnak. Helyesebben a mély vallásos és nemzeti érzésű magyar zsidónak'! Egyenlőség, 51. évfolyam, 1912. november 3.10-11.