Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Vastag Gazsó Hargita: A porvárosi Kávé Mátyások - Munk Artúr: A hiterland. A mögöttes országrész háborúja
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV. A porvárosi Petőfi utcában lakik Kávé Mátyás, akit csak Mötyök Matyinak csúfolnak. Nyáron leég a tetője, de gyorsan újjáépül, egy szobával ki is bővül, a rossznyelvek szerint a biztosítási összegen. Kávé Mátyás már katonaügyekben is eredményesen jár el, az első világháborús porvárosi katonaszabadítást is a számlájára írják.: „Matyi bácsit keresték fel a hadiözvegyek, ha elmaradt segélyekhez akartak jutni, hozzá fordultak a kétségbeesett anyák, ha fiaikat ki akarták szabadítani a katonaságtól, vele tárgyaltak az asszonyok, ha férjeik szabadságolását akarták kieszközöltetni. Általános volt a vélemény, hogy Kávé Mátyás többet ér, mint a legjobb ügyvéd. (...) A sorozásoknál különös furfanggal dolgozott. Egy lépést se tett a kispénzű újoncok érdekében. Munkája csak annyiból állt, hogy pontosan megjelent a sorozásokon, és piros ceruzájával megjelölte azokat, akiket véletlenül alkalmatlanoknak talált a sorozó Bloch törzsorvos. Ezeknek a pénzét megtartotta, a többiét - ígéretéhez képest - visszaadta: »Nem sikerült a közbenjárás.«”17 Le is csukják három hónapra katonaszabadítás miatt, de csakhamar ő lesz Porváros leggazdagabb polgára. Mindezt az átverés, a haszonlesés, a becsapás útján éri el. Radomir Konstantinovic filozófus, író A vidék filozófiája című kötetében az emberközi viszonyokban, de még a létezés és az ember közötti viszonyban is a becsapás elvét véli felfedezni: „Mindig csupán arról van szó, hogy ki kit fog becsapni, még az utóbbi esetben is, az ember és a létezés viszonyában. Nemcsak egymásnak, a létezésnek is »túl akarunk járni az eszén«; a létezés minden módon, elsősorban a tragikumával, be akar csapni bennünket.”18 A regénybeli emberközi viszonyok átveréseit tanulmányozva Kávé Mátyás számlájára írható a legtöbb tett: a többi rőfös családjára ráijeszt, hogy ha nem adják el neki kevés pénzért szövetanyagaikat, a hadügyminiszter fogja tőlük elvenni a háború ideje alatt. így olcsón, hitelért vásárolja fel a többi rőföstől a szövetet, zöldre festeti a vásárolt égett vásznat, és eladja jó pénzért a hadseregnek. 1917 elejére Kávé Mátyás a leállított vállalatokat húskonzervüzemekké alakíttatja át, minden nagyobb üzem már az ő kezében van. „Virágzó húskonzerv- és zsírfeldolgozó telepén nagyrészt orosz hadifoglyokkal dolgoztatott. Saját hizlaldáiban, vágóhídjain az olcsó munkások százait foglalkoztatta.”19 Közben képviselő-testületi taggá és mindenféle egyesületnek az elnökévé választják. Bori Imre, aki a Munk-hagyaték egyik őrzője volt, munkásságának kutatója, primitív nábobként azonosítja Kávé Mátyást, „... mintha Műnk Artúr ebbe az alakba sűrítette volna a háborúban meggazdagodottak spekulációi kínálta tapasztalatokat.”20 De ráismerhetünk Kávé figurájában az 1910-ben, Kosztolányi tollából megálmodott torz nábobra is. 17 Műnk Artúr 1981. i. m. 130-131. 18 Radomir Konstantinovic: A vidék filozófiája. (Ford. Radios Viktória). Újvidék-Budapest, 2002. 24. 19 Műnk Artúr 1981. i. m. 197. 20 Bori Imre i. m. 241.
