Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)

Diószegi György Antal: Jótékonyság és kegyelet az első világháború idején

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III.

adalék maradt fenn arról, hogy milyen erős belső összetartás jellemezte őket egymás támogatásában. A katonáknak az első világháború idején kellett helytállniuk a csataterek szörnyűséges vérontásai közepette, a hátország pedig a családok megpróbáltatásainak, sokszor a nélkülözésnek a színtere lett.

Dédnagyapám, Spillenberg György Ferdinánd1 (1836-1914) az első világháború előtt, 1914. január 28-án hunyt el Budapesten: a budaörsi temetőben nyugszik, sírját az Irgalmas Rend budaörsi apácái gondozzák, akiket dédnagyapám másik fia, dr. Spillenberg György budaörsi orvos anyagilag támogatott évtizedeken át az első világháború után.

Legkisebb fia, a nagyapám, Spillenberg László (1908-1966) édesapja elhunytakor még csak hatéves volt: félárva kisgyermekként élte meg a háborús éveket.

Dédnagyapám egyik unokaöccse, Spillenberg Gábor (1874-1915) százados az első világháborúban harctéri szolgálatban súlyos sérüléseket szerzett: 1915. március 21-én halt meg hosszú szenvedés után Sátoraljaújhelyen, az Erzsébet Közkórházban (március 23-án temették el Sátoraljaújhelyen, a Hősök temetőjében: IV. parcella, 3. sor, 10-es sír).

Másik unokaöccse, Spillenberg Béla (1886-1965) jogász 1914-ben had-1 Rátky Zoltán-Strazimir Oszkár (szerk.): A magyar legújabb kor lexikona. Budapest, 1932. 964.

2. kép ■ Spillenberg Béla főhadnagy kitüntetése

1. kép ■ Spillenberg György, budaörsi orvos arcképe