Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Süttő Mihály: Katonai játék fogatok a Nagy Háború idején, 1914 - 1918
66 HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III. 5. kép ■ Sebesültszállító kocsi (Sanitätswagen) darab, máséból készült, kivehető sebesültet szállít, akik a velük egybeöntött hordágyon fekszenek. Ezekhez a sebesültekhez - ha nem a kocsiba fektették őket - készültek vöröskeresztes karszalagos egészségügyi figurák is, akik a drótnyelű hordágyat cipelték. A Lineol és a Hausser cég nemcsak sebesülteket, hordágyat szállító katonákat és kocsikat készített, hanem orvos figurákat, sátrakat és többfajta „fityulás” ápolónővért, akik itatják vagy kötözik a sebesülteket. A hadsereg élelmezése minden háborúban ugyanolyan fontos, mint a jó haditerv, a harci kedv fenntartása vagy a lőszerek pótlása. Régen, a kisebb létszámú hadseregek korában a csapatok ellátását általában a helyszínen oldották meg vásárlás vagy rekvirálás, zabrálás útján. Ez a módszer a több százezres, milliós hadseregeknél már nem volt alkalmazható. Az élelmiszereket nagy mennyiségben a hátországban, a seregek mögött kellett összegyűjteni és folyamatosan szállítani a csapatokhoz. A katonák egyik legfontosabb tápláléka a kenyér volt. Ezért minden hadsereg a csapatokkal együtt mozgó tábori sütödéket állított fel. A régebbi, kis kapacitású tábori sütőkemencéket darabokban, szekereken szállították a megfelelő helyszínre, ahol összeszerelés után agyaggal körülépítették és kifűtötték, amihez kedvező körülmények esetén is kilenc óra kellett, ezután lehetett csak a kenyérsütést megkezdeni. Az osztrák-magyar közös hadseregben 1901-ben rendszeresítették a magyar tervezésű fogatolt tábori sütőkemencét, amely menet közben is fűthető volt, így sokkal nagyobb volt a teljesítménye. Nagyon hasonló volt a német császári hadsereg tábori kemencéje, az úgynevezett Feldbäckerei.
