Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
L'Auné Judit: Részletek egy 17 éves önkéntes ápolónő naplójából, 1914 - 1916
54 HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III. Ma polgármesteri felszólításra a város színe-java kivonult a pályaudvarra, várni a bejelentett 300 sebesült katonát. Mindenki felkészült a sebesültek fogadására. Tengernyi élelem gyűlt össze. Habár háború van és bizony az élelem szűkén, de akár ezer ember is jóllakhatott volna a sok sonka, kalács, sütemény, sült húsok, pástétomok tömegétől, no meg a sok hűsítő ital és a rengeteg cigaretta! ... nézni is tereh. Mikor a sebesültek megérkeztek, megindult feléjük a tömeg, mindenki mindegyiknek akart adni ennivalót, azok először elkezdtek enni, aztán már teli rakták a kezüket, a tarisznyájukat, a sapkáikat. Aztán már minden felbomlott, a pályaudvar és környéke egy étel és üvegpoharakkal, cigarettákkal teleszórt valami káoszos zagyvaság lett, az ételeken mindenki taposott ... még szerencse, hogy a sebesültek érkezése előtt volt idejük a népeknek, egymásnak kihívóan mutogatni, mi mindent hoztak. Végül a szegény sebesülteket élelmiszerekkel megrakva elszállították a kórházakba. Mi, önkéntes ápolónők utánuk mentünk. A közönség meg elégedetten távozott, hogy kitett magáért. ... A szegény katonákat elláttuk mi ápolónők, meg az Irgalmas kórház perjele,2 Stészel Sándor igazgató úr, mert mindegyik hányt éktelenül, szóval mindegyik gyomorrontást kapott. Az eltaposott ételek pedig akár száz szegény pár napi eledele is lehetett volna.” „1914. november, Szentandrás hava Egyik kongreganista testvérem kedves finom lelkű leány, csalódott menyasszony, két vőlegényével is visszament a parti, ő a nagy betegek ápolását foglalja el, kora reggeltől késő estig ... Van néhány muszka foglyunk is, azok a katona kórházban külön vannak, Nellyke őket is ápolja. Ő tud velük beszélgetni is, már az egész kelengyéjét elhordta nekik, hogy kényelmesen és tisztán feküdhessenek. Mindennap otthon főz és hordja be a készételeket nekik ... Fáradhatatlan! A román betegeket Hajnalka néni vette pártfogásba, ő a katonakórház ezredesének és parancsnokának a felesége, Puy Józsefné. Ugyanis nekik Erdélyben, Puyon van a birtokuk és így a románokat jól ismeri, mindennap ebéd után hozza nekik a puliszkát, ami főtt részükre.” „1914. december, Télelőhó A szegények karácsonyára készül a Kongregáció, a Vöröskereszt egri fiókja pedig a katonák karácsonyára. Dezső nagybátyám a titkár, no de micsoda lelkiismeretes munkát végez. Rengeteget dolgozik ebben az akcióban. Persze a várost felszólította, hogy adakozzanak a katonák részére, akik az egri kórhá-2 Perjel: római katolikus szerzetesrend házfőnöke.
