Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében
Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében 47 a következményeket, beleértve ebbe - aki megérte - a második világégést és azt követően a polgári világ újabb, immár teljes összeomlását. Végül szeretnék rövid áttekintést adni arról, hogy a háborút túlélő hőseinknek a későbbiekben milyen sors adatott. A levelezők közül legtovább - 1989 tavaszáig - Aranka élt, majdnem megérte egy újabb, magát ismét polgárinak nevező korszak eljöttét. Gondtalan ifjúkora után sok megpróbáltatást rótt ki rá a sors: négy gyermeke közül csak kettő élte meg a felnőttkort, 21 éves fiát elnyelte a második világháború, a kommunizmus pedig félproletár életmódba szorította. Házassága jól sikerült, de férje viszonylag korán meghalt, 43 évig tartó özvegységében (ugyancsak korán megözvegyült) lányával és annak gyermekeivel élt együtt (vagyis velünk: anyámmal, testvéreimmel és velem). Sokat mesélt a múltról, de sajátos módon első világháborús albumait, lánykori emlékeit nem vagy alig emlegette. (IV. Károly koronázása volt a kivétel!) Nagybátyja, Kesztler Andor bácsi (őt én is ismertem) ugyancsak hosszú életű volt: 94 éves korában halt meg, 1980-ban. A két világháború között vezető banktisztviselőként és evangélikus presbiterként, majd a kommunizmus idején peremre szorított kisnyugdíjasként élt. Több évtizedes kutatómunkával ő állította össze a Kesztler család történetét. A családi levelezés „főszereplője” Pongrácz Károly unokafivér túlélte az első világháborút, sőt - nyugalmazott ezredesként - a másodikat is. Az ötvenes évek elején — a „haza hálájaként” - feleségével együtt kitelepítették az Alföldre. Az Országos Széchényi Könyvtár gyászjelentés-gyűjteményében fellelhető a partecédulája: „Pongrácz Károly huszárezredes” felirattal.50 Néhány évvel a kitelepítésből való visszatérésük után, 1958 februárjában halt meg Budapesten, a gyászjelentés szóhasználatával: „gyötrelmes életének 67. évében”. A pozsonyi unokatestvér, Stromszky Andor tartalékos tüzér hadnagy felépült a caporettói áttörésnél szerzett sebesüléséből. Trianon után is Pozsonyban maradt, a családi könyvnyomdát és kiadót vezette. Fiatalon (37 évesen) halt meg szülővárosában, 1930-ban.51 Legszorgalmasabb (bár viszonylag ritkán idézett) levélírónk, a másodunokatestvér Schmeitzl Géza („Gigi”) aknavetős tüzérhadnagyként 1918- ban még kapott egy kitüntetést, azután nyoma veszett. Szerencsére eltűnése csak virtuális volt. Az Országos Széchényi Könyvtár gyászjelentés-gyűjteményének a rokonság különböző tagjaihoz tartozó partecédulái nyomán eljutottunk a felismeréshez, hogy Gigi túlélte a háborút, a két világháború között felvette nevelőapja vezetéknevét, és - Wrchovszky Géza néven — gyászje50 https://dspace.oszk.hU/handle/123456789/496881# (a letöltés ideje: 2018. január 23.) 51 Kesztler András [Andor] i. m. 11.
