Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)

Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III.

(a négy árván maradt Stromszky-testvér közül ő volt a legidősebb).38 Az október végén induló (és jelentős német támogatással végrehajtott) caporettói áttörés és a Piavéig tartó győzelmes előrenyomulás azonban már ismét a fronton találja, mígnem november 13-án a Piave melletti Salgaredónál súlyos sebet kap. (Mindezt 1917. november 14-i kitüntetési felterjesztéséből tudjuk, amely dicséri a tartalékos hadnagy csata alatti „bátor, hidegvérű, fáradhatatlan” helytállását, és а „III. osztályú Katonai Érdemkereszt a kardokkal” adományozását javasolja.39) 1917 végére Aranka levelezői egyébként már mind szépen ki vannak dekorálva, például Pongrácz Károlynak (aki a legidősebb, és már a háború kezdetétől részt vett a küzdelmekben) ekkorra már hat kitüntetése van, Stromszkynak négy stb.40

A háború utolsó évére a régi levélírók jórészt elmaradoznak. Vannak, akiknek teljesen nyoma vész (mint például Schmidt Károlynak, miután 1917 őszén egy lánykéréssel felérő képeslapot küldött egy innsbrucki hadikórházból; vagy a fogságba esett Keresztes István gyógyszerész bátyjának, Sándornak, aki a bukovinai hegyek közül tűnt el). Mindez kapcsolatban állhat azzal a ténnyel is, hogy a levelesalbum betelt, és talán még inkább azzal, hogy 1917 végétől Arankának komoly udvarlója akadt.

1918-at a családi fotográfiák albumában egy békés családi idill nyitja meg. A zuglói Kesztler-lakásban készült januári felvétel egy virágcsokor két oldalán könyvolvasás közben ábrázolja a két idősebb Kesztler-testvért: az egyenruhás 20 éves Lászlót és a 18. évében lévő Arankát. (Sajnos nem tudjuk megállapítani, hogy mit olvasnak, de Aranka naplófeljegyzései alapján arra következtethetünk, hogy valami polgári regényt vagy bestsellert.) Az a tény, hogy a családi albumban vissza-visszatérően szerepelnek olvasó alakok, azt jelzi, hogy a könyvek levelezőink körében fontos, státuszkijelölő szereppel bírtak.

Nem sokkal ezután Kesztler László kikerült az olasz fontra. (De erről nem az általa, hanem a neki írt lapokból és levelekből értesülünk, ugyanis ezek nem Aranka, hanem László hagyatékából kerültek elő könyvem megjelenése után.41) Március 8-án már biztosan a harctéren van, mert akkor ír neki az édesapja a „m.kir. 6/138. honvéd légijárómű elhárító üteg”-hez címezve, László tehát légelhárító tüzér. Édesapja - óvó szándékkal - megfeddi fiát a levélben, amiért előléptetésének meggyorsítása érdekében másfajta (és nyilván veszélyesebb) szolgálati helyre akarja helyeztetni magát: „Én arra kérlek

38 Kesztler András [Andor] i. m. 11.

39 A német nyelvű eredetit lásd ÖStA/KA Offiziersbelohnungsakten/213926.

40 Ranglisten des Kaiserlichen und königlichen Heeres 1918. (Abgeschlossen mit Personalverordnungsblatt No40/18.) Wien, 1918. 826., 995., 1151. és 1374.

41 Köszönet illeti if). Kesztler Lászlót, amiért eljuttatta őket hozzám.