Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében
Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében rokon, de a családnak régebbi ismerőse lehet. (A bécsi hadilevéltárban őrzött nyilvántartási lapja szerint 1892-ben Budapesten született, és 1914. őszi behívása előtt /műszaki/ főiskolai hallgató volt.12) Az általa írt lapszövegek magázódóak. Az augusztus 1-jén írt lapon érződik a háború friss hírének érzelmi hullámverése, valamint az is, hogy Schmidt egy kissé keresetten fogalmaz: „Kedves Rica! Nem nevet ki a múltkori búcsúzásomért? Ugye egy kicsit nevetséges most az a komoly és elszánt hazafiúi lelkesedésem amit tanúsítottam. Fellobbanásom korai volt, bár néhány nap múlva én is megkapom a behívásomat.” Majd a képeslapokat kedvelő Aranka gyűjteményének ajánlja küldeményét (egy pasztell tájképet), és elbúcsúzik. Augusztus 18-án - egy kalligrafikus üdvözleten kívül - csak annyit ír, hogy „éljen a király!”. (Aznap volt ugyanis Ferenc József 84. születésnapja.) Azután valóban megjött a behívó, és Schmidt Károly „pionér”, vagyis utász lett, ami nem meglepetés, mert hadilevéltári nyilvántartásában a „különös képességek” rovat a „vízi járművekkel kapcsolatos jártasságát” emeli ki, és azt is megtudjuk belőle, hogy elvileg október végétől a Duna melletti Klosterneuburgba kerül utász-tisztiiskolába.13 Onnan küldi majd képeslapjait a kiképzés fáradalmairól és az utászhivatás szépségéről. Térjünk vissza Pongrácz Károlyhoz. Ő 1914. november 10-én jelentkezik újból, meglehetősen sajátos módon. Unokahúgának szép bőrkötéses emlékkönyvet dedikál: „Kedves Arankának szerető unokabátyja: Károly”, és ő látja el az első bejegyzéssel. (Az aláírás: „Kari”) A huszártiszt egészen jól rajzol: az emlékkönyvbe egy szecessziós képet fest (másol?), és egy 19. századi német költő14 versét idézi. A vers (Márk Miklós fordításában) így hangzik magyarul: „A rózsa édes illata elég, / szárát törni felesleges, / és ki csodájával megelégszik, / őt a tüske nem szúrja meg.”15 A budapesti keltezés felveti a kérdést: 1914 novemberében Pongrácz mit keres Budapesten? Ezredének történetéből tudjuk, hogy a tűzkeresztség után véres ütközetek, géppuska- és gránáttűzben összeomló huszárrohamok következtek az orosz fronton (a „buczaczi csata” lovasrohamában Pongrácz 6. százada is részt vett).16 A huszárok ezután lóról leszállva harcoltak, és a 12. ezred jó célpontot jelentő fehér csákóira szürke huzatot tesznek, tintát vagy sarat mázolnak. Ahogy az orosz mozgósítás befejeződik, és a cári biroda-12 ÖStA/KA Qualifikationslisten, Karl Schmidt. 13 Ugyanott. 14 Friedrich von Bodenstedt (1819-1892). Keleti ihletésű versei az első világháború előtti évtizedekben nagyon népszerűek voltak polgári körökben. Lásd Király István (főszerk.): Világirodalmi lexikon. I. kötet. Budapest, 1970. 996. 15 http://www.digitoll.hu/default.asp?id=23448 (a letöltés ideje: 2016. szeptember 30.) 16 A cs. és kir. 12. huszárezred a világháborúban, i. m. 13.
